Hétvége

2008.10.22. 02:24

Középiskolások, lényeges dolgokról

Kanizsához számos rokoni és érzelmi szállal kötődő Kossuth-díjas költő, Nagy Gáspár (1949-2007) 1956 fénylő arcai című verséből rendezett dramatikus játékkal készülnek a BLG-s diákok az iskolai ünnepségre.

Kelemen Valéria

Az Október végi tiszta lángok című műsort dr. Hámori Zsoltné tanárnő álmodta meg, s ahhoz a 12. A-sok erdélyi kirándulásán hallgatott, megzenésített verseket tartalmazó Beregszászi Olga CD-je (Miénk a pesti utca) adta az ihletet. Ehhez társították a nemrég elhunyt Nagy Gáspár költeményeit, melyekkel az 56-os hangulatot és érzésvilágot, a félelmeket és az örömöt, a csalódottságot és a főhajtást kívánták történelmi dokumentumok nélkül, kizárólag versekkel, a fénylő arcok, szemek és tekintetek megidézésével megfogalmazni. Kis Iván fotografikáinak felhasználásával a háttérdíszlet Tulok József tanár urat, a mozgás Gaál Mercédesz tanárnőt dicséri. S hogy e műsor fényében a diákok miként vélekednek 56-ról? 

- Mi mást mondhatna nekem 1956, mit amit tanultam róla - kezdte Budai Bianka. - A műsorunk persze ennél sokkal több, ugyanis érzéseket és impressziókat közvetít, így jobban vissza tudja adni, amit az emberek akkor érezhettek. Ezáltal mi is jobban beleélhetjük magunkat az akkor élők helyzetébe. 

- Osztályfőnökünk szerint Magyarország 48-ban és 56-ban is megmutatta, hogy szabadságszerető nép, s Nyugaton, a nyugati emberekben még mindig ez a kép él rólunk, magyarokról - vette át a szót Bianka osztálytársa, Kupó Péter. - Nekem is nagyon tetszik, hogy a műsorunkban az érzékekre próbálunk építeni, mert úgy gondolom, ez a diáksághoz sokkal közelebb áll, mintha felolvasnánk Nagy Imre rádióbeszédét és elmondanánk a történelmi eseményeket. Iskolánkban nagy hagyománya van az ilyen ünnepélyeknek, s ezt a műsort is az emlékezésre irányítjuk, mozgással, zenével, versekkel, gondolatokkal és képekkel, hogy a legkisebbekhez is közel álljon. 

- Hogy mi is történt 1956-ban, azt legjobban a történelem könyveink tárják elénk, s a rokokaink visszaemlékezései - vélte a 11.d-s Kisgyura Kata, akinek szülei akkor még nem éltek. 

- Nagyszüleim egy Somogy megyei kis faluban élnek, ahol annak idején nem váltott ki nagy visszhangot az októberi megmozdulás, viszont ott is volt félelem. A műsorunk azért különleges, mert az akkori fiatalság érzelmeiről szól, s ezt Nagy Gáspár költő tökéletesen elénk adja. 

- Szerintem a mai embereknek 56 a reményt jelenti - folytatta a 11.G-s Kanász Viktor. - Akkor a fiatalok is mertek nagyon álmodni, s megpróbálták megvalósítani, szembeszállva akár az egész világgal. Nem ők tehettek róla, hogy nem sikerült, de legalább bennük megvolt a jóakarat, a keresztényi erkölcs és a jobbra vágyás, ami lényegében ezer év óta jellemzi népünket. Amire mindig is építkeztünk, s amit megpróbált a rendszer lerombolni. Ez ellen akartak tenni, és tettek is, aminek következtében bizonyos fokig megrogyott az egész rendszer. Talán nekik is köszönhetjük, hogy mi már szabadon élhetünk. 

Az egész műsor mottója egy Márai-idézet: Lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el - vagyis, hogy ki milyen ember, azt mindig az adott helyzetben tanúsított viselkedése és tettei mutatják meg. 

Ezek is érdekelhetik