Hétvége

2007.02.10. 03:29

A délceg reformer

A királyoknak bajonettjük van, a népeknek meg forradalmuk, hogy engedményeket nyerjenek. Talán meglepő, de ez a mondat nem hőslelkű költőtől, hanem Batthyány Lajos gróftól, 48 miniszterelnökétől származik.

Szabó Judit

Mi Molnár András történésszel, a Zala Megyei Levéltár igazgatójával tekintjük át a kivételes életművet, most a 48-as események kezdetéig kalauzolva olvasóinkat. A zalai kutató a kilencvenes években már közreadott egy forrásgyűjteményt Batthyány reformkori írásaiból, ez kísérte a politikai pályafutást 1848-ig áttekintő kismonográfiát. Az azóta előkerült forrásokat is felvonultató új kötete az Osiris kiadónál jelenik meg az ősz folyamán. (Később a forradalom és a szabadságharc időszakára, valamint a végkifejletre, a gróf kivégzésére is kitérünk lapunkban.)

De ne szaladjuk előre, haladjunk időrendben abban a nem mindennapi életműben, melynek hőse híres törökverők leszármazottja. Nem véletlen, hogy a család címerében egy fiait önvérével tápláló pelikán madarat is láthatunk, amely a köz szolgálatát és az önfeláldozást jelképezi a heraldikai szabályok világában.

- Gyakran felteszik a kérdést, miért nincs akkora kultusza Batthyánynak, mint kortársainak, én pedig azt mondom, örültünk volna, ha a mi Deákunk akkora médianyilvánosságot kap 2003-ban, mint ami most körvonalazódik - mondta Molnár András, hozzátéve, a 48-as miniszterelnök munkásságának szerencsére nincs aktuálpolitikai felhangja. - Nem kifejezetten ideologikus életművel állunk szemben, hiszen nagy teoretikus írásművek nem maradtak ránk.

Ennek pedig egyszerű oka van: a bécsi magániskolákban nevelkedett férfi felnőtt fejjel tanult meg magyarul, de az írással mindvégig gondjai voltak. Kiváló vitázó volt ugyan, de jóllehet, délceg, szálfa termetű úrról van szó, a beszéd hevében elvékonyodott a hangja, emiatt nem gyakran nyilvánult meg szóban sem.

- Viszont remek szervező, gyakorlatias, szuggesztív egyéniség volt, azzal együtt, hogy kissé zárkózott, de magabiztos, büszke embernek festik le a feljegyzések, akinek egyetlen barátja Teleki László gróf volt - tette hozzá beszélgetőpartnerem.

- Honnan volt indíttatása ahhoz, hogy az ország leggazdagabb családjának sarjaként a reformok, a társadalmi változások mellett tegye le a voksát? Tudjuk róla, saját birtokain, a maga eszközeivel igyekezett előmozdítani legalább a gazdasági fellendülést.

- Igen, például ötvenezer eperfát ültetett, mert hitt a selyemhernyótenyésztés meghonosíthatóságában. Cukorgyárat alapított Ikerváron, részt vett a lótenyésztés fellendítésében. Egy sor gazdasági szerveződés tagja, vezetője, a legfontosabb ezek közül az Iparegyesület, amely szervezetet az érdekegyesítő kossuthi politika első megvalósítójaként tarthatjuk számon.

- Milyen ifjúkori eszmei hatások érték?

- Személyes példaként természetesen Széchenyi állt előtte. De tanulmányai, utazásai a nemzeti liberális, szabadelvű irányba terelhették. Az édesapja korán meghalt, az anyja nemigen törődött a nevelésével, de szerencsére jó bécsi iskolákba íratta be. 1815-ben kezdett tanulni, itt találkozott az osztrák polgári értelmiség jeleseivel, köztük Nicolaus Möller filozófussal. Sőt, náluk is lakott egy ideig. Angolul, franciául, olaszul beszélt, Zágrábban egy magyar jogtudósnál tette le a jogakadémiai vizsgát 19 évesen. Ez volt a családi feltétele annak, hogy katonának mehessen. 1831-39 között többször végigjárta Nyugat-Európát, titkosrendőrségi feljegyzések szerint a cukorgyártásra is egy holland ismerőse beszélte rá.

- Mi motiválta a politikai szerepvállalásra?

- Konkrét adataink nincsenek arra, miként lett belőle ellenzéki, de akár azt is mondhatjuk, hogy a tanulmányai, utazásai és a katonáskodás után egyszerűen benősült a politikába, amikor elvette feleségül Zichy Antónia grófnőt. A Zichyeken kívül persze a saját családjában is találunk számos országnagyot, talán épp csak királyt nem. Az 1839/40-es reformkori országgyűlésben már a szólásszabadság melletti beszédét hallhatták képviselőtársai. Ezt feltehetően a Wesselényi, Kossuth-féle felségárulási perek váltották ki belőle.

A pártszerű politizálásba 1847-ben került be, amikor március 15-én (véletlen dátumbeli egybeesés) az országos ellenzéki konferencián a központi bizottmány elnökévé választották. Innentől számított hivatalosan is az ellenzék vezérének.

- Milyen programmal indult neki a változtatásoknak?

- Magyarország modern polgári országgá válásában volt érdekelt, amit politikai nyomással vélt kikényszeríthetőnek. Ebben a köznemesi ellenzékre kívánt támaszkodni.

Hamarosan kiderül, hogyan sikerült.

Ezek is érdekelhetik