Kiszabadult a halál markából, és már otthon van Mányoki Attila

Attila hétfőn elhagyhatta a kórházat, és azonnal el is indult haza. Korábban beszámoltunk arról, hogy egy mély altatásból felépülve elhagyhatta az intenzív osztályt majd egy hét leforgása alatt a kórházat is. Elsőként nekünk adott interjút a zalaegerszegi úszó.

- Hétfőn délután négykor indultam el haza, egyik barátom egészen Londonig vitt autóval, majd onnan gyors vasúttal egészen Bécsig mentem. Ott a párom már várt rám, és együtt mentünk haza, ahol béke és nyugalom fogadott és a kutyáim voltak még velünk este és ők is nagyon boldogok voltak. Egyszerűen nagyon jó érzés volt újra otthon lenni.

Attila az Ocean’s Seven legutolsó állomását fejezte volna be, azért utazott ki Észak Írországba. Ahol világcsúcsot úszott, de a hidegvíz okozta hypothermia és az oroszlánmedúza csípések miatt, nem tudta befejezni a távot.

- Nagyjából olyan 7 hétig voltam távol az otthonomtól. Nekem most kötelezően pihennem kell, és jó pár hétig rehabilitáció és kontroll vizsgálatok várnak rám az elkövetkező hetekben. Illetve a barátaimmal igyekszem felvenni a kapcsolatot.

Attilát rengetegen várták haza, rajongók és a sajtó munkatársai is.

-Én azon vagyok, hogy ahogy tudom, kiszolgáljam az ő igényeiket is. Most próbálom az előzetes történések miatt szelektálni a terheléseimet. De az biztos, hogy a velem történtek nem módosítanak a jövőbeli terveimen. Nagyjából a jövő évi felkészülésem az ugyanúgy fog zajlani, ahogy az idei évben. Mert minden azt bizonyította, hogy fizikálisan maximálisan rendben voltam.

Hogy élted meg a veled történt eseményeket?

- Ami történt, azt nem lehet befolyásolni, ez csak annyi, hogy sajnos rosszkor voltam rossz helyen, de ez viszont ugyanúgy része ennek az útnak és ennek az úszásnak. Ezt el kell fogadni, ezzel tisztában kell lenni. Természetesen mindenki próbál pozitív lenni és nem úgy állni hozzá, hogy majd engem a jövőben agyon fognak csipkedni az ilyenek, én se úgy álltam neki, hogy na majd akkor tele leszek medúzacsípéssel. De ettől függetlenül, a visszajelzés azt bizonyítja, hogy a felkészülés jól sikerült, tehát ilyen szempontból biztos, hogy nem kell változtatni szerencsére. Az is biztos, hogy jövő évben mikor újra belevágunk, akkor majd úgy próbálunk, alkalmazkodni a környezeti viszonyokhoz , hogy tényleg a lehető leginkább el tudjam kerülni az ilyen jellegű nehézségeket.

Mi lehetett szerinted most az, amin jövőre majd változtatni tudsz?

-Most több mint egy órán keresztül sötétben voltunk és sajnos ez az időszak elegendő volt ahhoz, hogy annyi ilyen oroszlánmedúza mérget magamba szedjek, ami gyakorlatilag a starttól számítva egy órán belül már elkezdte kifejteni a hatását. És végérvényesen olyan szinten el tudott uralkodni a szervezetemben , hogy az lett a vége, amiről már beszéltünk.

Elmondható, hogy összességében, nagyon pozitív hozadéka is van annak, ami veled történt az elmúlt időszakban, mit emelnél ki?

-Látszólag az emberekből, a környezetemből azért egy olyan jellegű pozitív érzést, esetleges büszkeséget tud kiváltani és örömet az én tevékenységem, aminek azért nagyon sokan a jelét adják. Ez mindenképp számomra egy óriási és nagyon jó érzés és ez plusz egy olyan adalék ahhoz, hogy azt az utat, amit elkezdtem azt ugyanúgy csináljam és a későbbiek folyamán ugyanúgy örömet tudjak okozni, esetleg még több embernek. Így ezért az a rengeteg ember, aki megosztotta az idejét és az örömét velem az számomra egy csodálatos érzés.

Attila tehát nem adja fel, a küldetést mindenképpen szeretné befejezni. Kívánunk neki mielőbbi gyors felépülést és sikereket álmai beteljesülését!