Testnevelői hatására választotta a tornát, amibe beleszeretett

Folytatjuk a sportolók emlékeit felelevenítő népszerű sorozatunkat. Múlt héten Molnár József a stafétát Vizlendvai Lászlónak, a Nilfisk Kanizsa Torna Club vezetőedzőjének adta át, arra kérve, elevenítse fel a számára legemlékezetesebb nagykanizsai sportpillanatot.

– Az egykori Hunyadi-iskolába jártam, az ottani testnevelőim tanácsára elmentem a Rozgonyi-iskolába, ahol Bévárdi Gyula és Dávid Zoltán tartotta a szertornaedzéseket – mesélte László. – Nagyon fiatalon, már első osztályos koromtól gyakoroltam. Valahogy szinte azonnal megtetszett ez a világ, gyorsan tanultam, és a sportággal hamar barátságot kötöttem. Szertornászként az akkori viszonyok között rendszerint eljutottam országos versenyekre, ahol jó helyezéseket szereztem. Amikor az Olajbányásznál megszűnt a szertorna, akkor a Hevesi-iskola vette át a feladatokat, ahol aztán a paletta kiegészült az akrobatikus tornával. Előfordult, hogy orosz edzőket is hoztak, kiváló szakemberektől tanultunk koreográfiákat.

Vizlendvai László szerint amikor középiskolásként akrobatikus tornára váltott, jó időszak kezdődött az életében. Például az első ifjúsági világbajnokságán, 18 évesen Lengyelországban Király Andrással párban harmadik helyet szereztek, ami kitűnő eredménynek számított. Ezt követően pedig egy olyan négyes csapat tagja lett, amellyel szinte bejárta a világot, Amerikában is turnéztak egy hónapig. László mellett Bódi Szabolcs, Takács András és Trencsényi Viktor volt a csapat tagja. Világkupán szerepeltek, sőt részt vettek Európa-bajnokságon 1991-ben Portugáliában, párosban és négyesben is, ahol pontszerző helyeken végeztek.

– Aztán 1992-ben abbahagytam az aktív sportot, de közben elvégeztem az edzői képzést, ám helyem nem lett – folytatta. – Ekkor bő tíz év kimaradt az életemből, amit a torna nélkül töltöttem. Aztán az élet végül másképp alakította a sorsomat, hiszen 2004-ben, amikor a fiamat, Mátét 2,5 évesen elvittem egy kis gyakorlásra, kiderült: edzőhiány van. Farkasné Bolin Ildikó mellé érkeztem akkor egyelőre még az év végig, aztán már húsz éve együtt alakítjuk a klubot.

Vizlendvai László örült annak, hogy edzőként belecsöppenhetett egy klub működésébe. Az akrobatikus torna mellett a szertornát is újra visszaépítették a programjukba a nagykanizsai Hevesi-iskolában.

– A gyerekek folyamatosan jöttek, sok remek helyezést értek el a különféle korosztályos viadalokon – folytatta. – Aztán egy váltás miatt mennünk kellett az iskolából, ám szerencsére a Kanizsa Plaza befogadott bennünket. Azóta, nyilván bérleti díj ellenében, de maradhatunk, ráadásul bővíthettük a bázist. Jelenleg közel száz gyerekkel dolgozunk, akik közül az elmúlt időszakban mindig voltak, akik részt vettek országos bajnokságokon, de rendszerint indulunk korosztályos Európa- és világbajnokságokon is. Több válogatott szintű fiatalt neveltünk ki, tornászt éppúgy, mint akrobatikus tornászt. Jelenleg az utóbbi kategóriában az ifjúsági válogatott hármas egységünk tagja Vastagh Lili, Németh Rozália és Tuboly Laura. Tavaly az Európa-bajnokságra ugyan kijutottunk, de egy betegség miatt nem lehettünk jelen. Az idén szeptemberben Portugáliában rendezik a világbajnokságot, gőzerővel készülünk.

Az edző sok mindenre büszke a pályafutásából és az edzői karrierjéből, s ezek mind nagykanizsai pillanatok. De talán az összes közül a legnagyobb élménye, hogy ilyen sok fiatallal megszerette a sportágat és velük a mai napig szoros kapcsolatot ápol.

Vizlendvai László a stafétát a Nilfisk Kanizsa Torna Clubnál dolgozó edzőtársának, Farkasné Bolin Ildikónak adta át.