A baseballnak különleges helye van a szívében

- Ajkai születésű vagyok, oda jártam általános iskolába - mesélte Péter. - Kezdetben röplabdáztam, s mint minden fiú, a haverokkal rúgtuk a bőrt. Persze később mindenféle sportot kipróbáltam, amire csak lehetőségem nyílt a suliban. Élveztem a kézilabdázást is, de főleg a focit kedveltem meg. A baseballmeccseket akkoriban már közvetítették külföldi, amerikai csatornákon, amiket már akkor is érdeklődve figyeltem. Érdekelt a játék, utánaolvastam, tanulmányoztam a szabályokat. Kihívásként tekintettem a sportágra, mely nem hasonlított egyetlen hazai csapatjátékra sem. Valószínűleg akkoriban nemcsak engem fogott meg ez a miliő, hanem másokat is, hiszen Ajkán baseballedzést lehetett látogatni.

Mire a pályára lépett, elméletben tisztában volt a rendszerrel, és azonnal megkedvelte az új sportágat. A barátaival csapatot alkottak és játszottak egyfolytában.

- Elkapott bennünket a lendület, élveztük az újdonság varázsát, ízét - folytatta. - A hír, hogy megjelent egy új sport a városban, s ebben ajkai srácok mozognak, szinte mindenkit a lelátóra ültetett. Az első meccsünkre több száz néző látogatott ki. Kaptunk tőlük egy nagy adag önbizalmat, biztatást, s kicsit elhittük, hogy talán lehetünk olyanok, mint az amerikaiak.

Az 1990-es évek végén már szerveztek edzőtáborokat Nagykanizsán, amelyben részt vettek az ajkai fiatalok is. Közben a tréningeket tartó japán edző Ajkára is elment tanítani. 

- Jól emlékszem, az Ants csapatvezetője, edzője és motorja, Gondi Zoltán elhívta az egyik csapattársamat Kanizsára játszani - tette hozzá. - Baráti viszony alakult ki a két gárda között, aztán áthívott engem is, és 4-5 társam is követett. Már az is kivételes élmény, hogy mintegy tíz évet tölthettem el a Hangyák között. És szorgoskodtunk is rendesen, kiváló, összetartó és vidám alakulattá értünk össze, akik előtt nem volt lehetetlen. Az ottani tartózkodásom alatt három magyar bajnoki címet szereztünk, sok remek és felejthetetlen pillanattal. Az egyik legnagyobb, Kanizsához fűződő élményem a nemzetközi Interliga diadal 2003-ban, a jó érzést tovább fokozta, hogy saját pályájukon Horvátországban az örök rivális Zágráb együttesét győztük le.

Aztán 2007 körül Kaufmann Péter befejezte a baseball-pályafutását, melyben nagy szerepe volt annak, hogy korábbi csapattársai is letették az ütőt. De az is közrejátszott benne, hogy a dereka megsínylette a sok mozgást. Ezután még a Zala megyei labdarúgó bajnokság III. osztályában szerepelő Nemesbük csapatával bajnoki címet szereztek. A versenysport később már nem került vissza az életébe, konditeremben edzett, úgy tartotta a formáját.

- A baseball iránti rajongásom megmaradt, a New York Yankees meccseit figyelemmel követem - így a manapság Gyenesdiáson élő Péter. - Most már a barátnőm is megszokta, hogy számomra ennek a sportágnak különleges helye van a szívemben.

Kaufmann Péter a stafétát Lánczos Attilának, a nagykanizsai városi kispályás labdarúgó bajnokságban szerepelő, legendás Tip-Top csapat játékosának adta át.