A meghúzódott sportsérülést bodzaszörppel hűtötte le a kanizsai Németh Ferenc

– A labdarúgás örök szerelem, gyerekként imádtam rúgni a bőrt – mesélte. – Kanizsai gyerekként a MÁV-NTE csapatához kerültem serdülőként, s mivel az edzők ügyesebbnek láttak, ezért mindig feljebb játszottam, de valahogy ez az esetemben nem vált be, nem tett jót. Néhány évre be is fejeztem a focit, ám hiányzott, ezért 15 évesen immár az Olajbányászhoz érkeztem vissza. Az élet úgy hozta, hogy végül nem lett belőlem NB-s labdarúgó, viszont az alacsonyabb osztályokban folyamatosan számítottak a tudásomra.

Hozzátette: a katonaság idején a határőrséghez került, ezért Letenyén volt útlevélkezelő. Ebben az időben Murakeresztúron, később pedig Szepetneken rúgta a bőrt vőtársával.

– Egy, az 1990-es évek elején történt bajnoki mérkőzést azóta is emlegetünk – folytatta Németh Ferenc. – Húsvétkor Újudvaron játszottunk, a vőtárs rosszul lépett, kibicsaklott a bokája. Pár perccel később egy szöglet után összefejeltem az ellenfél játékosával és felrepedt a homlokomon a bőr. Irány a kórház. Mindkettőnket megvizsgáltak, bekötötték a fejemet, neki a lábát. Amikor hazaértünk, a feleségeink csak néztek, mintha a csatából érkeztünk volna haza, pedig csak meccset játszottunk.

Kiemelte: ennél jobban csak a nagykanizsai kispályás labdarúgó-bajnokság ütközeteit kedvelte, a Tungsram együttesével játszott bő 25 éven keresztül. Az összes osztályt megjárták, jó csapat, kiváló közösség kovácsolódott össze.

– Aztán az FC Nagykanizsa 2003-as megalakulásánál ott lehettem – fogalmazott. – Ennek is van egy sztorija, Kiss István NB-s labdarúgó kisfia és a lányom együtt járt óvodába. Sokat beszélgettünk, miközben vártuk a gyerekeket, akkor került szóba a kanizsai klub, ahová szívesen csatlakoztam. Bár akkor nem volt semmilyen végzettségem, csak a sportág iránti rajongásom. Közben különféle képesítéseket szereztem, s utánpótlásedzőként is helytálltam. A Magyar Labdarúgó Szövetség Bozsik-programjában a kisebb korosztályokkal kiemelten foglalkozunk. Immár közel tíz éve vezetem a kanizsai alközpontot, jelenleg operatív vezetőként tevékenykedem. Most ez lett a szerelmem és nagyon büszke vagyok arra, hogy mára a régió egyik legjobb központjaként tartanak bennünket számon. Imádom a munkámat, elégedett lehetek.

Természetesen ebből az időszakból is őriz megannyi kedves történetet. Sokat utaztak, másodosztályú régiós utánpótlás-bajnokságokban játszottak a srácokkal.

– Néhány éve nyáron a tikkasztó hőségben Baján szerepeltünk, akkoriban busszal elkísértek bennünket a szülők is – kezdte. – A meccs hevében ütköztek a srácok, és az egyik játékos fájdalmasan rogyott össze. Odarohantam hozzá, a padokhoz készített, de még hideg vízzel teli kulacsból elvettem egyet, s elkezdtem hűteni a meghúzódott izmot. Tettem a dolgomat, amikor az egyik mellettem álló kisfiú halkan megszólalt: "Feri bácsi, az én bodzaszörpöm volt".

Németh Ferenc a stafétát a kanizsai származású Berke Balázs labdarúgó játékvezetőnek adta át.