A ZTE FC nevelése, Babati Benjamin két és fél évet írt alá Mezőkövesden

Túl nagy meglepetést nem okozott a hír – legalábbis azoknak nem, akik kicsit jobban belelátnak a hazai futballba –, hogy Babati Benjamin, a ZTE FC saját nevelésű játékosa 11 profi év után felbontotta szerződését a kék-fehéreknél. A most 26 éves támadó ötéves kora óta volt a klub tagja, meghatározó futballistának számított, de ősszel már kevesebb szerep jutott neki. A váltás benne volt a levegőben, Babati pedig ment és 2,5 éves szerződést kötött a Mezőkövesd szintén NB I-es együttesével. 

– Közös döntés volt a válás, a menedzserem is azt ajánlotta, hogy igazoljak Mezőkövesdre. Lehet, hogy most éppen erre van szükségem, hogy kipróbáljam magam másutt is – mondta megkeresésünkre Babati Benjamin, aki párját ritkítja az élvonalban azzal, hogy klubjával saját nevelésű labdarúgóként jutott el oda. 

– Benne volt az is, hogy több játéklehetőséget akart? 

– Hogyne. Játszani szeretnék és játszani is kell ahhoz, hogy visszanyerjem a korábbi formámat. 

– Melyik az a forma? 

– Például ahogy kezdtem a tavalyi bajnokságot, és még előtte az utolsó négy-öt bajnoki találkozó, amikor végre játszani tudtam a sérülésem után. Akkor éreztem úgy, hogy utolértem magam: két gólt lőttem a Fehérvárnak, gólpasszokat adtam, a Fradi ellen is gólt szereztem. Soha nem voltam annyira magabiztos, mint abban az időszakban. A válogatott keretbe is meghívást kaptam. 

– Mi történt utána? 

– Sok minden, de az már a múlt. 

– Korábban nem volt sérült, aztán az NB II-es bajnoki cím kivívásakor, az utolsó mérkőzéseken már sérüléssel bajlódott. Megtört akkor valami? 

– Valóban rosszkor jött az izomszakadás. Jó formában voltam, hiszen 15 gólt lőttem, és talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nekem is nagy részem volt az élvonalba való visszakerülésben. Túl gyorsan akartam visszatérni, nem voltam még teljesen egészséges. Valószínűleg kellett volna még két-három hét pihenés, de játszani akartam. Akkor volt az a DVSC elleni mérkőzés, melyen Barczit nem engedték pályára lépni a fülpiercingje miatt. Hirtelen én lettem a kezdő, de nekem akkor kétszer annyi melegítésre lett volna szükségem, mint másnak. Aztán az első sprintnél rásérültem a korábbi szakadásra, és ez elkísért utána is. Most elmegyek, de abban biztos vagyok, hogy visszatérek még a ZTE-hez. Jobb futballistaként és más emberként. 

– Mire gondol? 

– Apa után én mindig is „a kis Babati” voltam, de ebben nincs semmi különös, ez így van jól. Most is a kis Babatiként távozok, de visszatérni már Babatiként akarok. Érettebben, minden tekintetben. 

– Van más motivációja is? 

– Az motivál, hogy jól akarok futballozni, lehetőleg úgy, hogy a válogatottnál ismét szóba kerüljön a nevem. Ehhez gólok kellenek és gólpasszok, ami igazából az én játékom. Talán jobb is, hogy ilyen messzire jöttem, hiszen így jobban tudok csak a futballra koncentrálni. Akkor újra abba a formába kerülhetek, mint az előző szezon elején. 

– Ebben a szezonban viszont már biztos, hogy két csapata lesz, ráadásul rivális együttesek. Ott lesz mindkettő a következő NB I-es rajtnál is? 

– Jó kérdés, de nem vagyok jós, ez a 12 csapatos bajnokság iszonyúan kiélezett. Attól még, hogy eljöttem a ZTE-től, a csapat és a klub ugyanazt jelenti nekem, mondhatom, hogy az eddigi életemet ott töltöttem. Nem kérdés: azt szeretném, ha mindkét csapat az élvonalban folytatná.