2021.06.23. 20:08

Értékelik a 2020/2021-es szezont a Zala megyei I. osztály edzői (I.)

Az őszi szezon végéhez hasonlóan elkészítettük a megyei labdarúgó-bajnokság I. osztályának csapatonkénti értékelését, immár a teljes szezont mérlegre téve. Ismét a csapatok edzőit kértük arra, hogy értékeljék együttesük szereplését. Összeállításunk első részében a mezőny első felében végzett együttesek (1–8. helyezettek) szakvezetői összegeznek, pénteki számunkban következnek a többiek (9–15. helyezettek).

Az aranyérem sorsa csak a végén dőlt el az ASC (jobbra Csongár Péter az őszi meccsen) és az ATE (kékben Mavolo Paolo) között Fotó: Jóna

1. Tarr Andráshida SC

Dobos Sándor: – A végeredmény nagyon jó és nagyon örülök neki. Az NB III.-ból való kiesésünk után az eredeti elképzelés az volt, hogy három éven belül jussunk vissza. Nos, ez alapján egy évvel megelőztük magunkat, de teljesen nem is ért bennünket váratlanul ez az elsőség. Fiataljainknak persze jó lett volna még egy év a tapasztalatszerzésre, de most érkeztünk el a hídhoz és most kellett átmenni rajta. Hozzáteszem, nem volt könnyű és sokat is kellett dolgozni érte. Sok játékosunkat az utánpótlásból érkezve kellett átvinni a felnőttfutballba, az jól jött, hogy a tavasszal már két rutinosabb játékos, Balla Ádám és Kovács László sérülés után már rendelkezésre állt. Összességében, amikor kellett, akkor játszottunk jól. A bajnokság utolsó harmadára volt ez leginkább igaz, s amikor a Zalakomár után Semjénházán és Teskándon is idegenben győztünk, mi akkor nyertük meg a bajnokságot. De készen is álltunk rá!

Az aranyérem sorsa csak a végén dőlt el az ASC (jobbra Csongár Péter az őszi meccsen) és az ATE (kékben Mavolo Paolo) között Fotó: Jóna

2. Magnetic Andráshida TE

Balázs Zsolt: – A tervünket tudtuk teljesíteni, az volt a célunk, hogy végig versenyben maradjunk az első helyért, és dobogós helyen végezzünk a bajnokság végén. Voltak nehézségeink, létszámhiányok, sérülések, hasonló problémák, de végig ott tudtunk maradni az élmezőnyben, tehát pozitívan értékeljük ezt az elmúlt évet. Az ATE fennállásának a legjobb eredményét érte el, ami lehetett volna jobb is, de nem így történt. Mindenki saját magához képest megtette, amit meg tudott, ez az eredmény jött ki belőle. A bajnokság végig nyitott volt, a végén dőlt el az aranyérem sorsa. Úgy gondolom, hogy egy újonnan alakult csapatnál azért ez egy komoly eredménynek számít. A vezetők is, mindenki végig azon dolgozott, hogy sikeresek tudjunk maradni, és sikeresen be tudjuk fejezni az évet. A jövőre nézve igazából próbálkozunk egy kicsit átalakítani a csapat szerkezetét. Eléggé rutinos csapatunk volt, de nagyon keveset tudtunk edzeni, ebben próbálunk egy kicsit előbbre lépni a következő évben, hogy még mindig versenyben maradjunk majd a bajnokságban.

3. Technoroll Teskánd

Pergel Attila: – Az idei bajnokságban a Teskánd csapata az 1–5. helyezést tűzte ki célként, és a Magyar Kupa országos főtáblájára való feljutást. Az utóbbit nyáron teljesítettük, és egy látványos mérkőzésen alulmaradtunk az akkor komoly játékerőt képviselő Taksony ellen. A bajnokságban sokáig versenyben voltunk a bajnoki címért, de végül a dobogó harmadik fokára állhattunk fel. A közben kiírt Zala Megyei Kupában a döntőig jutottunk, ahol hiába támadtuk végig a meccset, ellenfelünk hibátlanul használta ki helyzeteit, így másodikak lettünk. Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok a csapatra, mert egyetlen egyesületként mi szereztünk ebben az évben két érmet. Pluszcélként tűztük ki, hogy látványos, tetszetős játékot valósítsunk meg, ami véleményem szerint többségében sikerült is. Ebben a szezonban 118 góllal a legeredményesebbek voltunk, és a gólkirályi cím is hozzánk került új rekorddal, Pergel Bence 44 találatot szerzett. A következő szezonban a hibák kijavítása és további fejlődés lesz a célunk. Szeretnék köszönetet mondani az elnökségnek és a szponzorainknak, akik nagyon sokat tesznek, hogy egyesületünk kiegyensúlyozottan és minden téren fejlődve működjön. Gratulálok játékosaimnak, akik hosszú idő után dicsőséget szereztek Teskándnak. Szeretnék gratulálni az ASC csapatának a bajnoki címhez és sok sikert kívánok nekik az NB III.-ban.

A Zalaszentgrót (sárgában Horváth Dávid szereli a teskándi Bedő Marcellt a kupadöntőn) a Zala Megyei Kupában diadalmaskodott Fotó: GSz

4. Zalaszentgrót

Jankovics Péter: – Három kiváló játékossal sikerült megerősíteni a keretünket a nyáron, és a körülményekhez képest a felkészülést is sikeresnek értékelem. A bajnokságban a célkitűzésünk az 1–5. hely megszerzése volt, tudván, hogy egy erős mezőny jött össze. Jól is kezdtünk az elején, de a tartós jó formát nem sikerült tökéletesen hozni, gyakran változtatni kellett a csapat összeállításán, sérülések vagy egyéb hiányzások okán. Fordulásnál nem értük el az eredeti célunkat, de bíztunk abban, hogy a tavaszaink mindig jól sikerültek. Ehhez képest három nem kalkulált döntetlennel indítottunk, viszont a hátralévő mérkőzéseken bravúrgyőzelmeknek köszönthetően odaértünk a negyedik helyre. Természetesen nem feledkezhetünk meg a megyei kupaaranyéremről sem, amit két elvesztett döntő után első ízben szereztünk meg. Számunkra ez egy hatalmas siker, és egy örök emléket szereztünk maguknak és a szurkolóinknak. Ennek tükrében sikeresnek ítélem a szezont, és ezúton is gratulálok a játékosaimnak, és köszönöm a munkájukat!

5. Semjénháza

Kovács Imre: – Annak kimondottan örülhetünk, hogy csapatunk a bajnokság során a második legkevesebb gólt kapta. Az élmezőnyben végeztünk, ráadásul a Magyar Kupában is a főtáblára jutottunk, ez, úgy gondolom, játékosaim szereplését igencsak jó fényben tüntetheti fel. Egyik kollégám az idény során valamikor megjegyezte, gyakorlatilag orosz rulettet játszottam azzal, hogy egy kapussal és lényegében 12 mezőnyjátékossal vittük végig az idény tekintélyes hányadát. Valóban, sülhetett volna el rosszul is, azok után, hogy néhány ember lemorzsolódott, többeknél pedig sérülések hátráltatták a közös munkát. Sajnos, az érmes helyezésre tényleg elfogytunk, viszont amit tavaly nyáron elhatároztunk, az az irány jó, s annak keretében tudunk fejlődni. Nem volt könnyű megcsinálni ezt a korántsem egyszerű szezont, de ebben a folyamatban köszönet jár a játékosok mellett a klubvezetésnek és a stábtagoknak is természetesen.

6. Csács-NSE

Szente Gábor: – Januárban vettem át a csapat irányítását, előtte mint játékos voltam az együttes tagja. Sajnos sok labdarúgó, meghatározó emberek távoztak a csapattól a télen. Meggyőződésem, ha ők maradnak és minden rendben lett volna, akkor harcban tudtunk volna lenni a bajnoki címért is. Sajnos nem sikerült megvalósítanunk azt, amit elterveztünk. A bajnokság végére elfogytunk, emiatt az utolsó két találkozóra már nem állt ki az együttes. Szebb szezonunk is lehetett volna, a télen úgy fogtunk neki a munkának, hogy lesz, ami lesz, de végigcsináljuk, ami mégsem valósulhatott meg. Sok sikert kívánok minden csapatnak és minden játékosnak!

7. Szepetnek

Domján László: – Túl vagyunk egy nem éppen zökkenőmentes szezonon. Összességében nem lehetünk elégedettek a hetedik helyünkkel, de annak tükrében, amennyi problémánk volt az év folyamán, talán elfogadhatónak tekinthetjük. Továbbra is stabilan próbáltunk játszani, de az elmúlt évekhez képest kevésbé voltunk eredményesek, és a védelmünk sem zárt annyira jól. A téli felkészülést jó létszámú kerettel tudtuk megkezdeni, de a hosszú tavasz végén már létszámgondjaink voltak, főként sérülések miatt. A februári és márciusi találkozók nem sikerültek úgy, ahogyan azt szerettük volna. A szezon pozitívuma a Zala Megyei Kupában elért harmadik helyünk és az országos főtábla kiharcolása. Először sikerült ez a klub történetében, és Harmat János korábbi elnökünk nagy álma volt. Fájó, hogy ezt ő már nem élhette meg. A bajnokság befejezését követően az egyesület elöljáróival közösen úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk a közös munkát. Hiányozni fog a klub, de mindkét részről úgy éreztük, váltásra van szükség. Köszönöm, köszönjük a szurkolóink támogatását, a klub dolgozóinak önzetlen munkáját, akik közül kiemelném Szeiler Tibor és Vass Győző nevét, hiszen sokat segítettek a dolgos hétköznapokban a színfalak mögött.

8. Gyenesdiás Kinizsi

Kocsis Norbert: – Az ősz végén még a 4. helyen állt a csapatunk, egy ponttal maradtunk le a képzeletbeli dobogóról. Bizakodva vártuk a folytatást. Váratlanul ért bennünket két, a támadásoknál kulcspozíciót betöltő játékosunk távozása Ausztriába. További két játékosunk megsérült, és ezzel nagyon nehézzé vált számunkra a tavaszi idény. Mindent megtettünk az eredményes szereplés érdekében, de az előbb említett okok miatt ez sajnos nem sikerült. Rendre 12, 13 mezőnyjátékossal vágtunk neki a mérkőzéseknek, és folyamatosan át kellett alakítani a csapat szerkezetét. Többen nem az eredeti posztjukon játszottak. Lehetett volna egy kicsit jobb az év végi helyezés, többször előfordult a kilencven perc alatt, hogy vezettünk, viszonylag jól is játszottunk, de végül vesztesen hagytuk el a pályát. A pontvadászat vége felé játékban és mentálisan is elfáradtunk. Az elért eredménytől függetlenül köszönöm játékosaimnak a tavaszi kitartásukat!