A futball és a Keszthelyi Haladás örök szerelem dr. Török Lajos számára

Barátságtól a Haladásig néven már megjelent egy, a keszthelyi labdarúgás történetét feldolgozó mű, amit az ’50-es évek meghatározó játékosának, Jelencsics Ferencnek az özvegye és Göndöcs Imre sporttudósító szerkesztett. De dr. Török Lajosnak már ehhez is volt köze: mint elmondta, az egyetemi nyomdában gyártatott le belőle példányokat, hogy az 1945-től feldolgozott történet megmaradjon az utókor számára. A Keszthelyi Haladás SC korábbi alelnökeként pedig dr. Török Lajos „vastagon benne volt” a sportban.

Személye a megye határain is túl akkor lett ismert, amikor a Földművelődési Minisztérium kiemelt sportlétesítményeinek főigazgatója lett, gyakorlatilag az FTC létesítményeiért felelt, majd 2002 és 2006 között a Népstadion és Intézményei vezetőjeként dolgozott. A keszthelyi futball pedig örök szerelem azóta is – ez kiderült a beszélgetésünkből.

– Nagy megtiszteltetés volt, hogy a könyvbemutatón ott volt dr. Sifter Rózsa kormánymegbízott, Pál Attila, a megye­gyűlés elnöke, Nagy Bálint, Keszthely polgármestere, dr. Vincze László, a Keszthelyi Haladás SC korábbi elnöke, valamint a könyv szereplői, azaz a játékosok és a vezetők is szép számban képviseltették magukat – említette dr. Török Lajos. – A megye támogatása nélkül nyugdíjasként nem tudtam volna finanszírozni a második rész kiadását.

Keszthely labdarúgásában az 1975 és ’90 közti időszakot azért nevezik „aranykornak”, mert a Haladás SC ekkor szerepelt az NB II-ben, rengeteg emléket maga mögött hagyva.

– Abban az időben annyi ember fordult meg itt évente futballmeccsen, mint a kastélyban, és ez 150–200 ezer látogatót jelentett – említette dr. Török Lajos. – Ennek 60 százaléka úgymond idegen volt, ők a csapatukat kísérték el, de egyben vendégeknek is számítottak a Balaton-partján. A családunk három generáció óta keszthelyi, előttem itt született az apám és a nagyapám is. A feleségem ide járt egyetemre és a fiaim is itt születtek. Én már 1962-ben a felnőttcsapat tagja lettem, még játszottam azzal a generációval, amelyik 1960-ban bajnok lett. A futball mellett az egyetemen dolgoztam, aztán 1973-ban dr. Farkas József, az egyetem kertészeti tanszékének adjunktusa lett a Haladás SC elnöke. Keszthelyen kisebb együttesek és ificsapatok voltak, az erőket pedig koncentrálni kellett. A VSZK-ban jó kis csapat működött Kocsis Feri bácsi kezei alatt, az egyetemisták meg kis túlzással, szinte ölték egymást, hogy futballozhassanak… Amikor például NB III-as bajnokok lettünk, öt egyetemista volt az együttesben. Később, az NB II-ben ennek már csak a töredéke persze.

Ez az az időszak, amikor például a később szövetségi kapitány Gellei Imre is ült a keszthelyi kispadon, még mint fiatal edző. De megfordult a csapatnál az NB I-ben többek közt a ZTE-t irányító Szőcs János is, aki szintén volt szövetségi kapitány.

– Három dolognak kellett együtt állnia az aranykorhoz – folytatta dr. Török Lajos. – Döntő volt, hogy 1979-ben Keszthely Zala megyéhez került, és olyan megyei vezetés tartozott ehhez, amely támogatta ezt a területet, hiszen Ujvári Sándor személyében sportszerető megyei vezető állt a háttérben. De nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik az egyesület irányításában dolgoztak: dr. Kató Gergely, Puskás István, Pém Csaba, Kovács Miklós, Szalai Imre, Labanov Sándor és még sokan mások szereztek döntő érdemeket e téren. A ZTE FC 1972-ben már NB I-es lett, a pacsai focikollégium működött, s amikor megszűnt az NB I-es tartalékbajnokság, a ZTE-től ide irányították azokat a játékosokat, akiknek fejlődniük kellett még. De a sport mellé álltak a keszthelyi kis vállalkozások és intézmények is. Nem pénzt kértünk ezektől, hanem azt, hogy egy-egy játékost vegyenek alkalmazásba, így az egyetem is bátrabban vállalhatta fel a sportot. Ezek adták az alapját ennek a sikerkorszaknak.

És ezek alkotják a könyv gerincét is. A több mint ötszáz oldalas, vaskos kiadványban a mérkőzések jegyzőkönyvei az akkori Népsport tudósításai alapján kerültek be, de az ifibajnokság eredményei és a mérkőzéseken készült fotók is megtalálhatók benne. Illetve interjúk a szereplőkkel, akik az adott korban kötődtek a Keszthelyi Haladás SC-hez.

– A tudósítások mellett szerettem volna egy-egy megszólalóval is színesíteni a könyvet – mondta dr. Török Lajos. – De ha egy játékost kérdeztem, egy másik is rögtön mondani akart valamit, így végül ötven interjú került a kötetbe. Ezek 80 százalékát én írtam le, a többit ők maguk. Akadnak olyanok is, akik akkor még csak ifik voltak, vagy még fiatalabbak, de ma már értelemszerűen felnőttek. A könyvhöz egyelőre csak nálam lehet hozzájutni, de sokan keresik, a fogadtatás jó. A statisztikák mellett az emberi oldalt is be akartam mutatni, ami az interjúkkal szerintem ki is rajzolódik.

Vendégül látta a bajnokokat

Dr. Török Lajos hatodik éve szervezi saját házánál a Bajnokok találkozójának keresztelt összejövetelt. Ehhez segítséget kap feleségétől, valamint volt játékostársától, Kárpáti Józseftől és az egykori technikai vezető Szalai Imrétől is. És hogy miért fontos ez a program?

– Vannak köztünk, akik nem engedhetnék meg maguknak, hogy egy-egy alkalommal akár csak pár ezer forintért is beüljünk egy étterembe – válaszolta a házigazda. – Így inkább azt mondtam: ha én megtehetem, hogy évente egyszer 40–50 embert megvendégeljek, akkor vállalom a szervezést. Sokszor három generáció is összejön ilyenkor, jó ezt látni, jó ezekkel az emberekkel beszélgetni. És reménykedni abban, hogy lesz majd a városban, aki felülmúlja az elődök sikereit.