Csóka Dániel a járványban itthon készül, de a Wolverhampton visszavárja

A zalai tehetség neve akkor lett ismert, amikor 2017 januárjában a Wolves elcsábította a ZTE FC-től. Nem volt nehéz kiszúrnom alakját a távolból az egyik parkban, ahol éppen futóedzést tartott. A következő tréningre már együtt érkeztünk, és előtte kicsit elbeszélgettünk az elmúlt három évről.

A tehetséges védő annak idején a Wolverhampton U18- as, majd U23-as együtteséhez került, majd 2019 januárjában a DAC vette kölcsön. A nyáron aztán visszakerült a Wolves U23-asaihoz, akik éppen most kerültek fel a 12 csapatos első osztályban. Angliában ez rangot jelent.

- Két hete jöttem haza, amikor kiderült, hogy nem folytatódik a bajnokság a koronavírus-járvány miatt – kezdte Csóka Dániel, akivel tegeződünk, hiszen gyerekkora óta ismerjük egymást. A beszélgetést onnan indítottuk: az elmúlt három év megfelelt-e a várakozásainak.

- Most már viszonylag könnyebb a kinti lét, de nem tagadom, voltak nehezebb időszakok is. Az első fél év például, amikor a nyelvet is jobban meg kellett tanulnom, és a csapattársakat is megismerni. A DAC-nál eltöltött hat hónap viszont nem úgy jött ki, ahogy elterveztem. Tudni kell, hogy 2018 őszén próbajátékon vettem részt a dunaszerdahelyieknél, ami jól sikerült. Ez alapján jobbra számítottam, és bár Peter Hyballa együttesénél a felnőtt kerettel edzettem, de nem játszottam.

- Bevallom, az én emlékezetemben úgy volt meg, hogy Csóka Dániel még most is a DAC játékosa...

- Nem volt nagy hírverés a Wolveshoz való nyári visszatérésem körül. Közös döntés volt ez, a csapat pedig most az angol U23-as bajnokságban a legjobbak között szerepel. Annyit még megjegyeznék: egy rövid időre a szlovák második ligás Somorjában is játszottam, aztán újra Anglia következett. Kicsit vissza is kellett szoknom ebbe a közegbe, de jól ment a játék. Három sorozatban is érdekeltek voltunk az ősszel, a Premier League Cupban, ahol felnőtt visszajátszók is lehetnek, és az International Cupban. Itt négyes csoportokban zajlott a bajnokság. A Paris Saint-Germain ellen 1-1-et játszottunk, én fejeltem a csapat gólját, a Milenaux-stadionban zajlott ez a meccs, több ezer néző volt. Az nagy élményt jelentett számomra. Januárban viszont egy sérülés miatt másfél hónapot nem játszhattam, s mire visszatérhettem volna, jött a bajnokság megszakítása.

- Továbbra is belső védőként számítanak rád?

- Igen, de játszottam bal oldali védőt is. Általában öt védővel (közte három belsővel) állunk fel, hiszen a Premier League-ben szereplő első csapat is ezt a szisztémát alkalmazza. Mindenki ahhoz igazodik, de így zajlik ez más kluboknál is.

- Milyen kilátásaid vannak odakint?

- Egy évig szerződés köt a Wolveshoz, és szeretnék már a felnőtt futballban is bizonyítani. Esetleg kölcsönben valahol, hiszen az ősszel már kerestek angol harmadik és negyedik ligás csapatok. Mielőtt valaki felkapná a fejét erre, igen, az ott kint komoly színvonalat jelent, főleg egy fiatalnak, aki fejlődni szeretne. El kell jönnie az időnek, hogy az utánpótlásból a felnőtt futballra átálljak.

- Mostani kluboddal esetleg tárgyalsz a folytatásról?

- Én nem, de a menedzserem már egyeztetett a klub vezetőivel. Az is elhangzott, hogy szeretnék, ha hosszabbítanánk, majd meglátjuk, miként alakul a következő időszak. Én egyelőre annyit mondanék ezzel kapcsolatban, hogy remélem, nem ez lesz az utolsó évem Angliában.

- Emlékszem, amikor Angliába igazoltál, sokan úgy vélték, hiba volt ez a lépés. A ZTE a másodosztályban szerepelt, próbált fiatalítani, amiben, úgy tűnt, neked is szerep jutott volna. Már akkor, ugyebár, a felnőtt futballban.

-Valóban elgondolkodtam rajta én is, hogy 17 évesen itthon bemutatkozhattam volna akár a felnőttek között is. Ám nem bántam meg az akkori döntésemet. Szerintem odakint többet fejlődtem, fizikailag is. Itthon nem helyeznek akkora hangsúlyt az étkezésre sem, pedig magam is érzem, ez mennyire fontos.

- Ennyi a különbség?

- Természetesen nem. Húszfős a keretünk, és senki sem biztos kezdő, illetve csak csere. A csapatban volt az őszszel hét belső védő, akik közül egyszerre csak három lehetett a pályán, tehát nagy a harc a csapatba kerülésért, és az edzések intenzitása is más. – Beszéljünk a jövőről. Hova szeretnél eljutni, változtak- e az elképzeléseid az elmúlt három évben?

- Alapvetően nem. Szeretnék válogatott lenni, s ahogy mondtam, az ősztől már a felnőttek között játszani. Az U21-es válogatott márciusi összetartására jöhettem volna, de a járvány közbeszólt.

- Hazatérés?

- Miért ne? Jó lenne az NB I-ben bemutatkozni.

- Akár a Zetében?

- A jövőben ez is szóba jöhet, de a kérdés most nem aktuális.

- Hogyan tartod a kapcsolatot a csapatoddal ezekben a nehéz időkben?

- Folyamatosan egyeztetünk, a mai világban ez nem okoz gondot. Kérdezik, mi van velünk, de a család hogyléte is érdekli őket. A folytatásról ők sem tudnak semmit. Minden hétre megkapjuk az edzésprogramot, azt kell teljesíteni és a mért adatokat visszaküldeni. Egyelőre most számomra is ez jelenti a futballt.