Az egerszegiek kétszeres gólkirálya az U17-es válogatottal alkotott nagyot

Pontosan negyed százada, vagyis 25 éve, 1994-ben a ZTE labdarúgócsapata a Siófokot felülmúlva, osztályozón vívta ki az NB I-es tagságot két felejthetetlen mérkőzésen. Az akkor NB I-es Balaton-partiak az első összecsapáson 4-3-ra ugyan győztek, de aztán jött az egerszegi visszavágó, amin a Madár Gábor vezette ZTE 6-0-ra verte a Siófokot és két év után újra NB I-es lehetett. Fiatal, sikeréhes csapat volt az, benne a 21 éves Preisinger Sándorral, aki az 1993–94-es szezonban 21 góllal NB II-es gólkirály, majd egy évvel később, az 1994–95-ös bajnokságban, immár az NB I-ben, szintén 21 találattal újra gólkirály lett.

Preisinger Sándor később játékosként az MTK-ban, majd külföldön, idehaza (többek között) a Sopronban, a Haladásban és az ETO-ban játszott, de Zalától soha nem szakadt el, ma is az MLSZ Zala Megyei Igazgatóság társadalmi elnöke. Emellett a magyar U17-es labdarúgó-válogatott szövetségi edzője, amely egy hete az írországi Európa-bajnokságon ötödik lett, amivel kivívta a jogot az őszi, U17-es világbajnokságon való részvételre. A szakember 2016-ban Bernd Storck akkori magyar szövetségi kapitány hívására került az U15-ös válogatott élére, amely a gerincét adja a mostani U17-es csapatnak.

– Három év munkája állt mostanra össze – állapította meg Preisinger Sándor, amikor Zalaegerszegen ültünk le vele beszélgetni. – Az egyik jelenlegi versenykorosztály, amely számára az Eb jelentette a legfontosabb állomást. Kijutottunk erre, Írországban pedig a maximum közelében teljesített a csapat. Azt mondom, talán még egy érem is kijöhetett volna ebből, ha a spanyolok elleni negyeddöntőt nem bukjuk el büntetőkkel. Az ötödik helyért vívott csatában viszont legyőztük szintén büntetőkkel a belgákat, így Európa legjobb öt csapata között végeztünk. Erre joggal lehetnek büszkék a srácok.

– A remek utánpótlással rendelkező belgákat legyőzték és ott lesznek az U17-es világbajnokságon. Erre is gondolt, amikor azt mondta, hogy a csapat a maximum közelében teljesített?

– Igen, hiszen a belga csapat erősebb nálunk, korábban le is győzött minket. A mi csapatunk viszont olyan erősödést mutatott játékban, hogy elértük a belgák szintjét. Az ellenük vívott meccs is bizonyította ezt, és végül büntetőkkel nyertünk. Hozzáteszem, hogy magyar korosztályos csapat még soha nem vívta ki az U17-es világbajnokságon való indulás jogát.

– Beszélhetünk egy új „nagy generációról”, vagy ez azért túlzás lenne?

– Megvan az esély rá, viszont most sorsdöntő három év következik a srácok pályafutásában. Eldől, hogy jó futballisták lesznek, vagy sem. A sikerrel reflektorfénybe kerültek, de a mostani mentalitásukat tartani kell és persze melózni… Akár külföldön, akár itthon, mert ezért idehaza sincs megtiltva senkinek, hogy jó futballista legyen.

– Annak idején, ha nem is annyi idősen, mint mostani tanítványai, ám mégis nagyon fiatalon kétszer volt gólkirály a ZTE FC színeiben. Mit szól volt klubja mostani feljutásához?

– Örömmel vettem, hogy végre összeállt egy olyan csapat, amely alkalmas volt az NB I-es feljutásra, ráadásul bajnokként. Viszont kíváncsian várom, hogy az élvonalban mire jut a ZTE, mert nem lesz könnyű neki ebben a 12 csapatos mezőnyben.

– Amikor 2012-ben kiesett a csapat, önt nevezték ki vezetőedzőnek az NB II-ben. Mindenki azt hitte, ha nem is egy éven belül, de gyorsan visszajutnak az NB I-be…

– Az a csapat semmiképpen nem volt alkalmas arra, hogy visszajusson, csak arra volt jó, hogy csoportja ötödik helyezettjeként az egycsoportos NB II-ben maradjon. Engem félidőben, két vereség után állítottak fel a kispadról. Ráadásul nem volt pénz, így pedig nem lehetett élvonalról álmodni. Tavaly egy szétesett csapat volt Egerszegen, ami majdnem kiesett, de most látszik, hogy rend van, ami igaz a klubra is. Örülök, hogy így alakult, a ZTE jövőre lesz 100 éves, és a csapat erre a kerek évfordulóra oda jutott, ahová tartozik.

– Egy éve az ön neve is szóba került, a ZTE FC-vel kapcsolatban. Tényleg komoly volt, hogy visszakerülhet a kispadra?

– Szerintem nem, ám tény: én is hallottam olyan információt, hogy a nevem valamilyen formában felmerült a klubnál. Viszont senkivel nem tárgyaltam. A meccsekre, ha itthon voltam, kimentem és szurkoltam a csapatnak, hiszen itt nőttem fel. Ahogy a jövőben is szurkolni fogok a ZTE-nek.