Dobri Lajos naggyá tette a military sportágat

– A sportágban mindenki tisztában van azzal, hogy gyerekkoromtól kezdve a szívem csücske a lovaglás, ezen belül a military – bocsátotta előre a 73 évesen még fitt Dobri Lajos. – Két évtizeddel ezelőtt egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam: a festői szépségű Csónakázó-tó partján lovaspályát építek. Addig az a helyszín főleg majálisoknak adott otthont. Éppen ezért a város akkori vezetőivel és az erdészet szakembereivel bejártuk a terepet. Az ötletem az akkori polgármesternél kicsapta a biztosítékot, nehezen barátkozott meg a gondolattal, hogy egy tó partján otthonra találhatnak a lovak.

A lovas szakember viszont nem törődött a szkeptikusokkal, miután beszerezte a szükséges engedélyeket, saját költségén megkezdte a földmunkákat, s a következő évben már meghirdették az első lovastusa viadalt.

– Miután néhány év elteltével nemzetközivé minősítették a pályát, hamar elterjedt a híre a határokon túl is – tette hozzá a szakember. – Állandó vendégekké váltak az osztrák, német, szlovén, belga és francia lovasok.

Azt azonban Dobri Lajos sem gondolta, hogy egyszer a felnőtt amatőr lovasok Ländliche Military Európa-bajnokságának mezőnye veheti birtokba a tó partján elterülő pályát. A pályázatuk viszont 2009-ben sikerrel járt, s ennek köszönhetően 53 lovas, 104 lóval nevezett. A nemzetközi szövetség kiválóra minősítette a kanizsai rendezést. A legnagyobb élményt pedig az jelentette, amikor az egyik külföldi csapat a bírói torony elé lovagolva magyarul elkiáltotta magát: jövőre újra itt leszünk. Ez a gesztus jól mutatja, hogy visszavonhatatlanul felkerültek Európa lovas térképére.

– A sok küzdelemhez biztos hátteret jelentett a család, akik támogatására minden nehézség közepette számíthattam – folytatta Dobri Lajos. – Időközben beletanultak a szakmába, megkönnyítve a mostani teendőket. A military nemcsak a szervezőktől, hanem a versenyzőktől, sőt a lovaktól is extra kihívást vár el. A sportág viszont erős akaratú embereket nevel művelőikből, akik biztosan megállják a helyüket az életben.

A szakember szerint az állat idomítása mindennek az alapja, hiszen ez meghatározza, hogy a terepen miként teljesít a ló, mennyire lesz szófogadó és miként uralja a lovas a ló akaratát. Az állat gyakran önállósítja magát, s nem azt a feladatot végzi el, amit kellene.

– A military szépsége az összetettségben rejlik, nagy kihívás embernek és állatnak egyaránt – folytatta. – S ezt az alapvetően férfias sportot világviszonylatban sok nő is űzi, bár nem rendelkeznek olyan erővel, mint egy férfi, azonban a finomabb kéz érintését meghálálják a lovak.

Nagykanizsán a military a két évtized leforgása alatt beépült a köztudatba, a lovasok éppúgy számítanak rá, mint a nézők. Dobri Lajost viszont elkeseríti, hogy a hazai szak-ág válságban van. Úgy érzi, itt az idő gyökeres változtatásokat eszközölni, mielőtt ez a gyönyörű – egyébként olimpiai – sportág az utánpótlás-versenyzőket is elveszíti.

– Egy kis képzavarral élve, a fejétől bűzlik a hal, a lovastusa ötkarikás sport, a fogathajtás nem az – fogalmazta meg éles kritikáját a Zala megyei szövetség elnöke. – Azt gondoltuk, hogy Lázár Vilmos személyében agilis, a lovassport egészéért tenni képes fiatalt választunk. Be kell látni, rosszul döntöttünk, hiszen a pénzek jó részét sajnos nem a military kapja. Egy válogatott versenyző felkészítése az olimpiára négy évet vesz igénybe, ám megfelelő támogatás nélkül lehetetlen profi tréninget vezényelni. A szövetség elnyomja a vidéki klubokat, ezért a zalai észrevételeket sem hallják.

A megoldásról is szólt, szerinte drasztikus módszerekkel, vagyis vezetőségváltással lehetne változtatni. Az elhibázott lépések tönkretehetik az álmokat. Jelenleg közel 90 fő foglalkozik ezzel a sporttal, pénz híján sokan külföldre igazolnak vagy elkallódnak. A helyzetet jól szemlélteti, hogy egyetlen magyarként Szabó Orsolya a lengyelországi Lovastusa Felnőtt Európa-bajnokságon 55. lett.