Az alkotók jelenthetik a keszthelyi térség művészeti-szellemi tartalékait

Szemes Péter irodalomtörténész, a kötet szerkesztője ennek kapcsán kijelentette, e kiadvánnyal folytonosságot kívántak teremteni, „számba véve s felmutatva értékeinket”. Hozzátette: ebből is látszik, hogy „az elvetett mag termő talajba esett, s fiataljaink indulása valójában máris szárba szökkenés, amely bő kalászok ígéretével kecsegtet, és ha így lesz, nehéz években is biztosítottak városaink és a térség művészeti-szellemi tartalékai”.

A folytatás tervével most első alkalommal megjelent diákantológia nyolc ifjú szerző alkotásait közli, ők a Bibó, a Vajda, a Premontrei és a VSZK tanulói.

– A tehetség semmit sem ér, ha nem párosul szorgalommal, alázattal, és – amint Weöres Sándor figyelmeztet rá: – az önkritika képességével. Az írás mesterség is, amelynek szabályait éppúgy meg kell tanulni, törvényszerűségeit ismerni kell, legyen szó versről vagy prózáról, mint a házépítését, vagy a mezőgazdasági tevékenységekét. S természetesen ugyanez igaz a képzőművészeti alkotómunkára is – adott tanácsot a szárnyaikat bontogató alkotóknak Szemes Péter.

A szerkesztő arról is szólt: a mű létrehozásához tehetség, a közreadás vállalásához bátorság is kell. A szerzők között ezúttal csupa ifjú hölgyet találni, „ami csak arányaiban, a lányok érettségét, a fiúk bátortalanságát illetően lehet különös, ám alapvetően jól tükrözi az országos trendet: a pályakezdők között az elmúlt években sokkal több lány, mint fiú akadt”. S érdekes módon nemcsak a grafikában és a lírában, de a hagyományosan maszkulinnak tartott prózai műfajokban is.

A kötet ezúttal huszonnyolc művet tartalmaz – verseket, novellákat, grafikákat. A címe pedig Bencze Lilien Alexa Számok szonettje című verséből való, amely a fenyegető külvilágra, a rosszra és az otthonosságra, a főként a szerelem s a szeretet jelentette biztonságra s a jó jelenvalóságára utal.