Megnyílt Keszthelyen Vollein Ferenc hatvanadik tárlata

A tárlatnyitón Manninger Jenő, Keszthely polgármestere arról is szólt, Vollein Ferenc kiváló képviselője a naiv neoreneszánsz irányzatnak, s kiemelt témái között szerepel a balatoni tájhoz köthető mondák, legendák illusztrációja – e sorozatból már 36 festmény született.

– Keszthely nevében köszönjük a művész hagyományőrző munkásságát – folytatta a városvezető. – Nagyon fontos az alkotás és annak eszmei értéke, mert a közösségi identitás így maradhat életben. Illyés Gyulával szólva: a kép a legcáfolhatatlanabb emberi beszéd. Vollein Ferenc pedig, mint láthatjuk, beszéli a balatoni táj művészetének nyelvét.

Az ifjú zalai alkotó úgy fogalmazott, csak mosolyog, amikor megpróbálják besorolni különféle művészeti iskolákba, hol a naiv, hol az autodidakta jelzővel illetve.

– Nálunk bizony még tartósan él az a feudális, ósdi szemlélet, hogy az „igazi festőművészeknek” képzőművészeti főiskolákkal, egyetemekkel kell rendelkezniük – szögezte le Vollein Ferenc. – Nem tudom, mit szólna ehhez Munkácsy Mihály, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Egry József, Moholy-Nagy László, a cseh Alfonz Mucha vagy a német Max Ernst. Ők bizony nem rendelkeztek hivatalos felsőfokú képzőművészeti pedigrékkel, mégis maradandót alkottak. Egry József híres mondása szerint „a művészetben iskolára csak a tanároknak és a tehetségteleneknek van szükségük, az igazi művek iskolákon kívül jönnek létre”.

Arról is beszélt, nem panaszkodhat, hiszen az eddigi 180 festményéből már 130 található különféle rangos magán- és közgyűjtemények tulajdonában. Szerinte az a legfontosabb, hogy „már

első látására felismerhetők legyenek egy képzőművész alkotásán a senkivel és semmivel össze nem keverhető, sajátosan egyedi stílusjegyek”, s akinek ezt sikerül elérni, elmondhatja magáról: nem élt és dolgozott hiába.

Szemes Péter irodalomtörténész és esztéta, Vollein Ferenc mentora kiemelte, a művész munkái „egy a kapott tálentumatival jól sáfárkodó, hittel élő fiatalember tanúságtételei, aki a teremtett és elképzelt világ megannyi csodáját a szemünk elé tárja, s miként példaképe, Giotto, Isten nagyobb dicsőségére készíti műveit”.

– Nagyon helyesen nem tagozódott be iskolákba, így nem lett másoló, hanem itthon csak rá jellemző, egyedi naiv stílust alakított ki. Az alapszíneket egymással nem, csak fehérrel, a tisztaság színével keveri, s úgy használja, ahogyan a Teremtő adta. Vollein Ferenc itt látható képein feltűnő az Ó- és Újszövetség, illetve a szentek életének ihlető hatása, ám nála Éva balatoni környezetben szakítja le és adja Ádámnak a tiltott gyümölcsöt, ami jelzi, hogy az alkotó számára hol is a személyes éden – elemezte a tárlat központi festményét Szemes Péter, majd a többi képpel kapcsolatban is adott fogódzót a nézőknek.

Az irodalomtörténész arra is felhívta a figyelmet, Vollein Ferenc vásznain megelevenednek a tematikus gyűjteményes kötetekben olvasott és a tavi öregektől hallott mesék, vagyis a mondák sora és a balatoni mitológia. Szemes Péter leszögezte, az alkotó hű Nagy László intelméhez: „Műveld a csodát, ne magyarázd!”.