Kelta estet tartottak a teskándi Ilona-kápolnánál

Ehhez a kelták világát idézték meg, mely nép az időszámítás előtti 4. század körül jelen volt térségünkben is, ezt számos régészeti lelet bizonyítja. A tavaly felújított kápolna egyedülállóan szép látvány az azt körülvevő mezőben, ráadásul az ide vezető utat is felújították, amely a kápolnakert közeléig ér. A gondos előkészületek ellenére azért akadtak gondok, délután jókora vihar volt, s a program kezdetekor is nehéz fellegek nyargaltak az égen. A kápolna melletti szabadtéri színpadot sátor fedte, a közönség a hatalmas hárs alatt gyülekezett. 

Sipos László, Teskánd polgármestere örömmel nyugtázta köszöntőjében a nagy érdeklődést, ismertette az Ilona-kápolna történetét, amely eredetileg Dobronhegy templomaként épült, de a török elől a falu feljebb húzódott a dombokra, a kápolna pedig Teskánd területe lett, az így kapott örökséget azonban igyekeznek óvni, népszerűsíteni. Néhány gondolat erejéig szólt a keltákról is, akikkel számos közös vonásunk van, ezért is gondoltak arra, hogy vendégül hívják Kéri Györgyöt, az első magyar skótdudást, valamint Lentiből a Kelta Álom Ír Sztepp Tánc­csoportot. 
A tökéletes skótdudás öltözékben pompázó Kéri György hangszerének hangja betöltötte az egész zalaszentmihályfai völgyet, s lenyűgözte a közönséget. Mint azok a történetek, bemutatók is, amelyekkel a dudás az előadását fűszerezte.

– Mindig előjön a szoknyakérdés. Európa egyetlen népe sem jár „szoknyában”, ez téves elnevezés, a skótok haragszanak is érte, mert ennek kilt a helyes neve. Különben a skótdudásokért bomlanak a nők – tette hozzá, majd bemutatta fegyvereit. S nem maradhatott el a közös éneklés sem, ehhez kiosztották a Gyertyafény keringő szövegét, a Régi, régi dalt: „Jut még eszedbe kedvesem / a boldog ifjúság, / az erdőszéli kis patak, / s a régi jó barát?” – énekelte a közönség a dudaszó kíséretében. 
Az előadás végére megdördült az ég, fújt a szél, eleredt az eső. A nézők megpróbáltak beférni közvetlenül a színpad köré szorulva a sátorba. Mindez nem riasztott el senkit, hiszen fergeteges ír sztepp zajlott a színpadon. Lenti lányai kitettek magukért, nagy sikert arattak a körülöttük szorongó nézők körében, akiket az elő­adás végén Teskánd asszonyai egy kis harapnivalóval is megkínáltak.