Beszélgetés Bognár Ferenc zongoraművésszel, karmesterrel

- A Salzburgi Mozarteum kihelyezett tagozatán tanítottam Ausztriában, ahol élek, Feldkirchben, több mint 30 évig - elevenítette fel. - Nagyon szerettem tanítani, közben persze sok koncertem volt a világ számos táján. A kamarazenét rendkívül kedvelem, most is működik a szombathelyi Esterházy Trió, amelynek tagja vagyok, de számos kiváló, a világ komolyzenei életében meghatározó művésszel, szólistával zenéltem együtt Bécstől Berlinen át Tokióig. Rengeteg lemezfelvételt készítettem Japánban a Kamerate Tokióval, és a Bartók-zongoradarabok javarészét is lemezre játszottam, abból még hiányzik egy sorozat. A kamarazenélés révén már régebben is érdekelt a zenekari hangzás. A rosszmájúak azt mondják, hogy ha a zongoristáknak nincs kedvük gyakorolni, elkezdenek vezényelni. Ha nem is ilyen indíttatásból, de alakítottam egy szimfonikus zenekart Feldkirchben. Támogatókat is tudtam az ügy mellé állítani, ami Ausztriában sem olyan egyszerű, és hosszú időn keresztül adtunk kiváló koncerteket. Egy idő után azonban a szervezéssel, működtetéssel járó teendők túl sok energiát követeltek tőlem, így aztán megszűnt a zenekar. Már nyugdíjas vagyok, de még tanítok, járnak hozzám régi növendékek, gyakorlással töltöm az időt és koncertezek. Van a két felnőtt gyermekem mellett egy 18 éves lányom, aki nagyszerűen énekel. A feleségem, aki svájci, szintén énekes. Szívesen kísérem őket zongorán, ha szükség van rá, jó velük zenélni.

A család minden tagja szívesen jön második otthonukba, Gyenesdiásra. A Balatonnal kapcsolatos vonzódásáról Bognár Ferenc így beszélt:

- Mindig itt akartam letelepedni a Balatonnál, az a mindenem gyerekkoromtól fogva. Azt hiszem, csak azok szeretik igazán a Balatont, akiknek gyerekkorukban megadatott a balatoni nyár élménye, akik akkor is szerették. Miután nyugdíjba mentem, vettem egy házat egy gyönyörű kerttel Gyenesdiáson. Nagyon sokat vagyok itthon, a család is szeret jönni, az ünnepeket, a nyarakat itt töltjük, s jövök egyedül is, ha tehetem. Így ismerkedtem meg a zalai zenészekkel, először a keszthelyi zeneiskola akkori igazgatójával, Bánhidai Tamással és a kollégáival, majd a zalaegerszegi zenekar vezetőjével, Tóth Lászlóval. Keszthelyen tanítottam is, s aztán baráti viszony alakult ki a zalai zenészekkel, akikkel alkalmanként együtt dolgozunk, már nem először vezényeltem a zalaegerszegi zenekart.

Legutóbb Mozart-műveket adott elő az együttes Bognár Ferenc vezényletével. Zalaegerszegen és Őriszentpéteren is volt hangverseny, előtte pedig számos ifjúsági koncerten, diákoknak játszották a műveket. A Mozarteum egykori professzorát a salzburgi születésű zeneszerzőről is kérdeztük.

- Hogy is szokták ezt mondani a nagyok – tűnődött –, talán úgy, hogy Mozart zenéjénél meghal mindenki. Óriási zseni, fel sem érünk hozzá. Gyakran abba a hibába esünk, hogy azt hisszük, Mozartot játszani könnyű, mert ha a zenész kinyit egy Mozart-kottát, első ránézésre le tudja játszani a hangokat. Aztán elkezdi gyakorolni, és nemhogy könnyebb lesz, hanem egyre nehezebbé és bonyolultabbá válik. Sok Mozart-művet játszottam, a kamarazenéit, a hegedű-zongoraszonátáit. A szimfóniái is fantasztikusak, de azt hiszem, Mozart elsősorban operaszerző, minden zenei témájához hozzágondolhatunk egy szereplőt. A legnagyobb műveinek az operáit tartom. Játszottam én sok modern zenét is, de azoktól elbúcsúztam. Úgy érzem, a modern zene komponálása megrekedt, már nem tud megújulni. Mozart titkát azonban még ma sem tudjuk megfejteni, és valószínűleg soha nem is fogjuk – mondta Bognár Ferenc, aki újabb szólókoncertekre készül.

- Nagyon szívesen játszom kisebb helyeken, például Badacsonytördemicen, ahol van egy kis terem egy elég tisztességes zongorával. Kedvelem ezeket a meghitt, kis koncerteket.

A karmester végül a zalaegerszegi zenekarral folytatott együttműködésről beszélt, elismerően, kiemelve, hogy a zenekar tagjai a munkájuk (döntő többségük zenetanár) és a családi elfoglaltságok mellett szakítanak időt a próbákra, nem úgy, mint a hivatásos zenekarok tagjai, akik napi 5 órát gyakorolnak és utána kipihenik magukat.

- És én akkor még betettem pluszpróbát, ami nem aratott osztatlan sikert… De ahogy Daniel Baremboim zongoraművész, karmester szokta mondani: a zenekari munkában nincs demokrácia – mosolygott, hozzátéve: sokat kell próbálni, otthon is gyakorolni, s akkor nagyon szép előadások születnek.