Az Aranypáva Nagydíjat is megkapták az andráshidai Igazgyöngy hagyományőrzők

Egyébként az andráshidai városrész mellett egész Zalaegerszeg jó hírét öregbítik, s nem csak országszerte, hanem határainkon túl is. A 28 év alatt munkájukat elismerték már Megyei Közművelődési Nívódíjjal, Zalaegerszegért-díjjal és Zalaegerszeg kultúrájáért díjjal, a sok oklevélről, plakettről, éremről nem is beszélve. Nem múlhat el városrészi ünnepség, rendezvény a népdalkörük közreműködése nélkül, híres hagyományőrző műsoraikat – köztük a zalai lakodalmast, a kukoricafosztást – az egész város lakossága élvezheti. A népdaléneklés mellett ugyanis feladatuknak tartják a népszokások felelevenítését is, rendszeres fellépők a skanzenben (az ősszel kukoricát fosztottak), hívják őket a belvárosi rendezvényekre, de szívesen elmennek a legkisebb faluba is – adventkor a Göcseji Szegek Néptáncegyüttes Betlehemes játékát segítették.

Úgy 2 éve – saját szavaikkal élve – "nehéz időszak köszöntött" az egyesületre, heten kiváltak a közösségből, mondván: a népdalok mellett más nótákat, slágereket is énekelnének. A többség azonban ragaszkodott az "igazgyöngyhöz", a  tiszta forrásból származó népzenéhez, a néphagyományokhoz. Sokan aggódtak is értük, de a szerencse melléjük szegődött. A dalkörhöz először egy 18 éves andráshidai néptáncos fiatalember, Sárközi Máté csatlakozott, aki gyerekkorától elkötelezett híve a népzenének, s már 8 évesen versenyekre járt, s tagja a Göcseji Szegek Néptáncegyüttesnek. Egy hónapja pedig, nem csak az Igazgyöngy népdalkörrel, hanem zalai katonadalokból előadott dalcsokrával szólistaként is Aranypáva díjat kapott, sőt duettben is "levadászott" egy Aranypávát. Máténak köszönhetően egyre jobb kapcsolat alakult ki a néptáncegyüttes és a népdalkör között, nem csak kölcsönösen felléptek egymás rendezvényén, de segítették is a másik munkáját: például az Igazgyöngyök kukoricafosztó játéka így színesedett néptánc jelenettel, a táncosok pedig az énekkar dalkincsére, tapasztalatára építkezhettek. Ez év elején aztán a jól éneklő néptáncos lányok közül négyen: Kancsal Boglárka, Keresztes Nóra, Kocsis Maja és Rózsa Veronika követte Sárközi Máté példáját és kérték felvételüket az egyesületbe. A kedvező sorozat itt még nem ért véget, csatlakozott az Igazgyöngyökhöz Fiszter Ferencné magyar és énekszakos tanár, aki nyugdíjazásáig diákjaival kimagasló eredményeket ért el az országos népdaléneklései versenyeken. S ő sem érkezett üres kézzel: vitt magával két tehetséges tanítványát: Gaál Annát és Kolcsár Pannát. Ők jelenleg a zalaegerszegi Zrínyi-gimnázium diákcsapatát erősítik: a "Tiszán innen, Dunán túl" országos népdaléneklési versenyen pár nappal ezelőtt "kiemelt arany" minősítést kaptak, majd az alsópáhoki Aranypáva gálán pedig az Igazgyöngy Népdalkör Nagydíjához járultak hozzá képzett, fiatal hangjukkal.

– Az egy csoda, ahogy "ezek" a gyerekek, fiatalok, táncosok, énekesek szeretik a népzenét, a néphagyományokat. Köszönhetően az együtteseknek, népdalközöknek, akik nem csak életben tartják és ápolják a hagyományokat, hanem meg is szerettetik – jegyezte meg Fiszter Ferencné, aki tanárként nem csak az iskola énekóráin járult hozzá a népzene népszerűsítéséhez.

– Ne hagyjuk ki a sorból Horváth Károly népzenészt, népzeneoktatót, aki édesapja nyomdokaiba lépve tanítja a fiatalokat, s segít mindenkit, aki megkéri rá – tette hozzá Horváth Ernőné, az egyesület szakmai vezetője. – Annak idején Popper Péter pszichológus írótól választottunk magunknak jelmondatot:: "A levél lehullhat, az ág letörhet, csak a gyökerek maradjanak épen". Nos, örömmel mondhatom, a népdalkör gyökerei – Dormánné Babolcsai Éva, Viziné Vajda Katalin, Bokányi Zoltánné, Pilkovics Józsefné, Bankó Tiborné, Subositsné Marosi Marianna, Salamon Gézáné, Ihász Lászlóné, Fiszter Ferencné, Csalló István és jómagam – megmaradtak, s a képzett, erős hangzást ifjúvá, üdévé varázsolta a fiatalok csengő hangja, amit aztán év elejétől kemény próbákkal olyannyira sikerült összecsiszolni, hogy nem volt kérdéses az Aranypáva, s talán még a Nagydíj sem.

– A mostani felállásban egyelőre még a csak versenyeken is előadott két dalcsokor – a zalai és egy dunántúli válogatás – megy "aranypáva színvonalon" , de már tanuljuk az új dalokat, elővesszük és leporoljuk majd a nagyon régi dalcsokrainkat is. Muszáj lesz rákapcsolnunk, hiszen ebben az évben még 16 rendezvényre van meghívásunk. Egyelőre, mert ez a szám valószínűleg tovább fog nőni. Mi mindenesetre már alkalmazkodtunk a lányokhoz: a hétfői próbát áttettük péntek estére, amire hazaérnek az egyetemisták, a kollégisták is - mondta Dormánné Babolcsai Éva, az egyesület elnöke, s a vendég kedvéért búcsúzóul elénekeltek pár muravidéki dalt a zalai dalcsokorból.