"Isten a szívemre tette a kezét"

A zenész privát internetes oldalán az est felvezetésében arról ír, hogy a Mesélő ötlete azért született, mert mindig hajtotta a kíváncsiság, az újdonság, a kihívások. Ennek mentén beszélgettünk Mező Misivel közvetlenül az előadás előtt.

– Egy szál gitár és Mező Misi, mit jelent ez az újfajta utazás?

– A kedves Magna Cum Laude-rajongók körében volt egy felszisszenés, egy félsz, hogy most a Mező Misi megbolondult és készít egy szóló projektet és kizárólag az együttes dalait énekelem – mosolygott. – Természetesen, a Mesélő teljesen másról szól. Mostantól alkalom nyílik arra, hogy csendesebb, meghittebb hangulatokat is megtapasztaljunk együtt a közönséggel. Különféle sztorikat mesélek az életemből, amik évtizedek óta megmaradtak, persze nagyon sok olyan történet van, amit elfelejtettem. Jó lenne ilyenkor előcsalni valahonnan, talán a publikum érdeklődésétől eszembe jutnak. Ezeket az érdekességeket felfűztem egy zenei pályára gyermekkoromtól egészen napjainkig. Mivel több típusú muzsikát játszottam, így 45 éves koromra igazán változatos lett.

– Mikor kezdődött a zenei pályafutása?

– Tíz évesen édesapám hagyományőrző zenekarában táncoltam és gitároztam. Kezdve az autentikus cigányzenétől, a gimnáziumi latin amerikai, spanyol zenén át a Magna Cum Laude néhány nótáján át a Budapest Bárban énekelt dalaimon keresztül egészen napjainkig. Amikor is a Jóisten dicsőítő dalokat helyez a szívembe. Most utóbbi típusú dalokat írok, vagyis egészen átfogó képet szeretnék mutatni a közönségemnek. Egy zenésznek, vagy művésznek az a feladata, hogy kendőzetlenül mutassa magát és kitárulkozzon a publikum előtt. Ezt igazán hitelesen úgy tehetem meg, hogy az elmesélt sztorik mellé azokat a zenei pillanataimat is felvillantom, amelyek egykor jellemeztek, s a mai napig jellemzőek az utamra, életemre.

– Isten ennyire közel került a zeneiségéhez?

– Igen, Isten a szívemre tette a kezét. Egy változás következett be édesanyám halála után az életemben, amikor hiányérzetem támadt és kerestem valamit, ami eddig nem töltötte be azt az űrt az életemben, a lelkemben, a szívemben, ezt most Isten betölti. Bármilyen hihetetlen, nemcsak mérhetetlen szeretete van, hanem humorérzéke is. Valószínűleg most tartott képesnek arra engem, hogy mint zeneszerző kiálljak és megmérettessem magam. Van két fantasztikus tehetséggel megáldott keresztény hívő testvérpár, Gável András és Gável Gellért, akikkel hárman alkotunk egy szerző triót. Régóta együtt írjuk ezeket a keresztény, dicsőítő dalokat. Most ebben élem ki igazán magam.

– Szinte hihetetlen, de a Magna Cum Laude 1999-ben alakult, vagyis hamarosan a 25. jubileumi évfordulót ünneplik. A zenekar tagjai miként fogadták a Mesélőt?

– Nem mindent osztottunk meg egymással, de nyilván nem az együttes konkurenciáját készítettem el. Nekem igenis, szükségem van ezekre az impulzusokra, amit nemcsak a zenésztársaimtól kapok meg. A Mesélőben saját magam vagyok jelen, ahol jól érzem magam. Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy sikeres előadásokon vagyok túl, az emberek kíváncsiak Mező Misire. Olyanokkal is találkoztam, akik nem a zenekar miatt ültek le velem szemben a sorok közé. Ez a fajta visszajelzés minden művészettel foglalkozó embernek fontos. Picit újraélem azokat az időket is, amikor elkezdtem zenélni. Ilyenkor nem érkezem stábbal, hangtechnikussal és színpadot berendező csapattal. Egyedül állítom össze a technikát, kiválasztom a gitárokat. Azért nem vagyok teljesen egyedül, mert van mellettem, velem egy segítőm, kedves barátom, Gergye Adrienn, aki átvette azokat a dolgokat, amitől kiráz a hideg: az adminisztrációt és a szervezési feladatokat. Hálával tartozom neki, hogy a Mesélő esten mellettem áll. Egészen biztos vagyok abban, hogy nélküle nem indultam volna el ezen az úton. Visszakanyarodva a Magna Cum Laude együtteshez, természetesen ugyanúgy dolgozunk és koncertezünk, dalok születnek. Jövőre jubilálunk, azt az évfordulót kellőképpen szeretnénk megünnepelni. Várhatóan 2024. április 20-án a fővárosi Papp László SportArénában egy nagyszabású koncertet adunk rajongóink nagy örömére