Időskorban is megdobbanhat a szív – Amatőr színjátszók tartottak előadást Dobronakon

A bemutató előzményeként már 2021-ben megjelent az a Langyos már a napsugár című kötet, amely a szerző három színművének szövegkönyvét tartalmazza. Ezek közül kettőt – A szőlőskertemet nem adom, illetve A miniszterasszonyra várva címűeket – már korábban bemutattak, míg az időskorhoz köthető érzelmi kapcsolatok taglaló vígjátékot most először állította színpadra a szerző által irányított csoport. Cár József nemcsak a falusi közösség karaktereit ábrázolta érzékletesen, de azt is bemutatta, hogy időskorban, vagy akár a szürkének tűnő hétköznapokban is megdobbanhat a szív. A szerző már a bemutató előtt többször elmondta, a színműben felsorakoztatott jellemeket jórészt a szereplőkhöz igazította, hiszen a dobronaki amatőr színjátszókkal már hosszú ideje együtt dolgozik, ezért jól ismeri mindannyiukat.

A doktor úr nem rendel egy idősotthonban játszódó történet, szereplő a közvetlen környezetünkből merített figurák. Akad köztük zsémbes vénasszony, Amerikából hazatért, kissé sznob hölgy, időskora ellenére még mindig hiszékeny, naiv természetű családanya, ügyes kezű mesterember, a falu egykori plébánosa, de fontos szereplője a történetnek az otthon takarítónője is, aki folyamatosan ott mozog a háttérben. Mindennapos tevékenységük – például az egészségmegőrző mozgásos foglalkozások – során folytatott beszélgetéseikből bontakozik ki életük története, amely részben valós eseményeket is tartalmaz, a közönség ezeket hangos kacajjal, fel-felzúduló tapssal jutalmazta. A plébános mesélte történet a csalfa asszonyokról és a csúszós utakról egyeseknek talán még némi pironkodásra is okot adhatott. Az otthon lakóinak – és persze a dolgozóknak is – ugyanakkor van egy közös jellemzője is: élemedett koruk ellenére még mindannyiukban ott motoszkál a vágy a gyengéd érzelmekre. A nők Béla doktorba, a férfiak Berta nővérbe szerelmesek, vélhetően reménytelenül. Ez amúgy nem derül ki a darabból, hiszen sem a doktor, sem a nővér nem jelenik meg a színen.