Méltó módon mutatja be a falut és környezetét Zalaapáti mesekönyve

Apáti Kovács Béla Zalaapáti­ban született, de négy évtizede Kaposvárt választotta otthonául. Szívében azonban őrizte a gyerekkor emlékeit, amelyek a meséit is ihlették. 

A hárommillió forintot nyert Hungaricum-pályázat segítségével kiadott könyvben huszonhat történet kapott helyet a több százból. Ezeket néhány éve – mondhatni véletlenül – Vincze Tibor polgármester fedezte fel az interneten, aki ezt követően felvette a kapcsolatot a szerzővel, majd együtt tervezték a könyv kiadását, ami Apáti Kovács Béla szívét hatalmas örömmel töltötte el. 

A szerző azonban a kötet megjelenését már nem érhette meg, a munkálatok befejezésében a családtagjai siettek Zalaapáti – és az ügy – segítségére. 
Vincze Tibor arról is beszélt lapunknak: a szépen összeállított, fűzött, 126 oldalas könyv méltó emléke a szerzőnek, és büszkesége lesz Zalaapátinak is, ezért a település minden háztartásába eljuttatják. Az év végén a bölcsődések és az óvodások szülei már megkapták a kiadványt, most pedig valamennyi családnak adtak egy-egy példányt. 

A kötetet a helybéli családok a községházán vehetik át, ennek időpontjáról és rendjéről az önkormányzat napokon belül tájékoztatja Zalaapáti polgárait. Az „ára” pedig csupán egyetlen aláírás lesz. 

– Zalaapáti kétezer lélekszám alatti település, nagyon gazdag történelmi múlttal – folytatta a polgármester –, amelyhez büszkeségként most hozzátehetjük ezt a kötetet. Nem minden ekkora településnek lehet saját mesekönyve, s erre a kiadványra most mindannyian büszkék lehetünk. 
A szerző az 50-es, 60-as években töltötte gyermekkorát Zalaapátiban, történetei azt a kort idézik fel, egyes szereplőkben pedig a helybéliek magukra, vagy éppen családtagjaikra ismerhetnek, így a mesekönyv helytörténeti értékkel is bír: fontos kincse lesz a településnek. 

Vincze Tibor szerint a kötet méltó módon mutatja be a hajdani falut és környezetét, ugyanakkor üzen a mának is, felhívva például a figyelmet a gyerekkor meghatározó szerepére, amely – mint Apáti Kovács Béla esetében is – a sírig elkíséri az embert. 

A tanárként dolgozott szerző egyébként egyik írásában a jövőnek is szólt: arra hívta fel a figyelmet, hogy a mesék hozzátartoznak az emberi léthez, és azokra minden kor emberének szüksége van.