Frissen Zalából

2021.11.21. 15:30

Zalában találta meg álmait a neves zenészházaspár

„Ami itt fogadott bennünket, az maga a csoda. Hatalmas tér, varázslatos csend és nyugalom, s az emberekből áradó pozitív energia – ez az, amire szükségünk van. Egymásra pillantottunk a feleségemmel, s mindketten azonnal tudtuk, hogy itt fogjuk megvalósítani álmainkat.”

Gyuricza Ferenc

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művészeti kurzusokat szervezne Lendvajakabfára Fotó: Gyuricza Ferenc

Hazánk egyik legismertebb klasszikus zenésze, a Kossuth-díjas hegedűművész, Kelemen Barnabás magyarázta ezekkel a szavakkal, miért éppen az ország egyik legkisebb lélekszámú települését, a zalai Lendvajakabfát választották második otthonukként, s egyben tervezett kurzusaik helyszíneként. Nejével, a Liszt-díjas és érdemes művész Kokas Katalinnal együtt ugyanis nagyszabású terveket dédelgetnek. Már megvásárolták, s éppen felújítják azt a területet a rajta álló családi házzal, amelyet hátországukként képzeltek el.

– Minden a pandémia miatt alakult így – magyarázta Barnabás. – Amikor jött a koronavírus-járvány első hulláma alatti lezárás, a családom önkéntes karanténba vonult. Egy kaposvári családi házba költöztünk, hiszen a feleségem ott nőtt fel. Apósom vetette fel, hogy a 15 éve gyűjtögetett pénzünkből vegyünk egy vidéki telket, ahol van víz, s ahol meg tudunk termelni magunknak mindent, amire csak szükségünk lehet. Ebben a fura világban ugyanis szüksége lehet az embernek ilyesfajta biztonságra is. Így kezdtünk el az interneten eladó ingatlanokat keresni. Eleve Zalában gondolkodtunk, mert olyan helyet kerestünk, ami félúton található Budapest és Horvátország között, ahova minden évben elmegyünk nyaralni, illetve a Balaton és Kaposvár közelsége miatt is ez volt az elképzelésünk. Zala számunkra amúgy különleges erővel bír, hiszen 1996. szeptember 13-án, pénteken, egy keszthelyi kurzuson történt meg köztünk az első csók. 12 éves korunk óta ismertük egymást, hiszen együtt jártunk a Zeneakadémiára, egymás mellett ültünk a padban, de az még egy más időszak volt. Néha megcsiklandoztam, erre ő visszaütött. Mindig tudtunk egymás dolgairól, és kölcsönösen tiszteltük is egymást, de azok az évek a barátságról szóltak.

Kelemen Barnabás hozzátette: az első hely, amit területvásárlási céllal megnéztek, Zalaszántó volt. Ott hatalmas külterületi telket kínáltak fel nekik egy parasztházzal, de nem volt sem fűtés, sem víz, s ezekbe a kissé nomád körülményekbe nem látták bele saját jövőképüket. Így aztán tovább keresgéltek, még az Őrség is felmerült, ahol ugyancsak sokszor megfordultak, hiszen éveken át állandó fellépői voltak az ottani pünkösdi kulturális fesztiválnak, a Virágzás Napjainak. Ráadásul Rudolf Péteréknek, akikkel régi jó barátságot ápolnak, Magyarföldön van hétvégi házuk.

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művészeti kurzusokat szervezne Lendvajakabfára Fotó: Gyuricza Ferenc

 

– Éppen azon a környéken jártunk, amikor Péter felhívott, hogy valamikor látogassuk meg őket, így benéztünk hozzájuk – folytatta a történetmesélést a hegedűművész. – Lenyűgözött bennünket, amit ott láttunk. Gyönyörű nagy terület, egy nem kevésbé tetszetős vályogházzal, ami négy hónap alatt elkészíthető. A birtoknak a tulajdonosok távollétében egy fantasztikusan barátságos és segítőkész helyi lakos viseli gondját. Mi is hasonlóban gondolkodtunk, ezért gyakorlatilag meg is állapodtunk abban, hogy az Őrségben veszünk meg egy felkínált telket. Ez szombat este volt, s egyetlen hely maradt már csak a környéken, amit még nem néztünk meg, valami furcsa nevű kis zalai faluban, ahova vasárnapra beszéltünk meg egy találkozót. Ahogy megérkeztünk, rögtön tudtam, hogy Lendvajakabfa lesz az, amit oly’ régóta kerestünk. Kiszálltam az autóból, és azonnal lenyűgözött az a csend és nyugalom, ami itt fogadott. Őriszentpéter a maga piacával és rendezvényeivel egy nyüzsgő turistaközpont Lendvajakabfához képest. Nekünk viszont nyugalomra és csendre van szükségünk. A második, ami megfogott, az a természeti környezet volt. A telekhez tartozó rét Natura 2000 besorolású terület, ide tehát nem épül sem repülőtér, sem bevásárlóközpont, sem lakópark. Csordogál rajta egy kis patak, aminek köszönhetően itt akkor is virágzik minden, amikor az ország többi része a szárazságtól szenved. S akkor az emberek pozitív energiáját nem is említettem. Papíron körülbelül negyven lakosú a falu, de valójában 18-20 fő él itt, s mindenki rendkívül barátságos és segítőkész. Megtaláltuk azt, amiről álmodtunk.

A házaspár azonban nemcsak pihenni szeretne Lendvajakabfán, nagyszabású terveket is dédelgetnek. Több szomszédos telket is megvásároltak, hiszen abban gondolkodtak, hogy művészeti kurzusokat szerveznének a zalai községbe. Ehhez felépítenének egy kultúrpajtát, illetve szálláshelyeket alakítanának ki, egyrészt a vendégprofesszorok és tanárok részére, másrészt a leendő növendékek, hallgatók számára.

– Akkora területtel rendelkezünk, hogy a kultúrpajtát a rét közepén, mindentől távol tudjuk felépíttetni – vette át a szót Kokas Katalin. – Azért ott, mert ott nem zavarnánk a falut, ha mondjuk késő este volna kedvünk gyakorolni, s bennünket sem zavarna senki és semmi. Elzárkózni persze nem akarunk, ha valaki kíváncsi ránk, jöjjön el és hallgasson meg minket, mint ahogy koncerteket is fogunk adni a településen és a környéken. És persze kurzusokat is tartanánk, többheteseket is, mind hazai, mind külföldi tanítványok számára. De nemcsak zenében gondolkodunk, vendégprofesszorok meghívásával színház, festészet, fotózás, vagy bármi más szóba jöhet.

– Képzeljünk el egy kéthetes kurzust – folytatta Barnabás. – Az első hét állna a tanításból, a második pedig koncertekből, hangversenyekből. A környék tele csodálatos templomokkal. Szentgyörgyvölgyön kettő is van. A római katolikus templom hatalmas belső tere kiválóan alkalmas barokk koncertekre, a fakazettás református templomhoz pedig bármelyik korszak illik, még Bartók is. Aztán ott van Magyarföld a maga fatemplomával, ami már bejáratott koncerthelyszín. De abban is gondolkodunk, hogy folytatnánk azt a kulturális missziót, amit Sülyi Péter barátunk a Virágzás Napjaival elindított, s átvéve tőle a stafétát, mi szerveznénk tavaszi fesztivált az Őrségbe.

A Kokas–Kelemen házaspár ezeket a nagyszabású terveket úgy kívánja megvalósítani, hogy közben a jelenlegi tevékenységeit sem adná fel. A férj továbbra is tanít a Zene­akadémián, s közben – hacsak a pandémia nem akadályozza – világszerte koncertezik. Beszélgetésünk másnapján Grazban lépett fel egy mások mellett Bartók, Liszt, Beethoven, Bach és Paganini műveiből összeállított műsorral. A 2021-ben érdemes művész kitüntetést kapott Katalin ugyancsak a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, ám jelenleg negyedik gyermekük nevelése köti le ideje nagy részét, de hangversenyeken való közreműködést ő is szívesen vállal. A közelmúltban készült el legújabb lemezük, aminek anyagát szintén a környéken, a veleméri Árpád-kori templomban rögzítették. Barnabás azt mondja, erre már Lendvajakabfán készültek fel.

– Ez két részből álló kiadvány lesz, aminek egyelőre az első lemeze készült el, az már meg is jelent – részletezte a férj. – A XVIII. században élt francia hegedűművész-zeneszerző, Jean-Marie Leclair barokk szo­nátáit adjuk elő. Közben folytatjuk online koncertsorozatunkat is, amit pályázati támogatással valósítottunk meg. A pandémia miatti lezárás alatt ez igencsak nagy segítséget jelentett számunkra. Ha nincs ez a körülbelül 25 hangversenyből álló sorozat, nem is tudtuk volna, hogyan vészeljük át azt az időszakot. De nem csak nekünk volt jó ez a lehetőség, a közönségnek is. Az első online koncertünket egy hét alatt harmincezren nézték meg. Ha a Zeneakadémián adunk koncertet, oda kilencszáz néző fér be…

Névjegy – Kelemen Barnabás

Született: 1978. június 12-én, Budapesten.

Szülei: Kelemen Pál gordonkaművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar egyik alapítója, illetve Pertis Zsuzsa csembalóművész.

Főbb versenyeredményei: Salzburgi Mozart-verseny (1999), 1. hely; indianapolisi nemzetközi hegedűverseny (2001), 1. hely, amivel elnyerte egy 1683-ban készült Stradivari hegedű és egy Tourte vonó négyéves használati jogát.

Rangosabb kitüntetései: Liszt Ferenc-díj (2003), Gramophon-díj (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2006), Príma-díj (2007), Junior Príma-díj (2008), Kossuth-díj (2012), Bartók-Pásztory-díj (2020)

 

Névjegy – Kokas Katalin

Született: 1978. november 22-én, Pécsett.

Szülei: Kokas Ferenc, a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje, illetve Farkas Ágnes csellótanár.

Főbb versenyeredményei: Usti nad Orlici (Csehország) nemzetközi hegedűverseny (1994), 1. hely; semmeringi Bartók-verseny (1997), 1. hely; Flesch Károly Nemzetközi Hegedűverseny (1999), 1. hely; Szigeti József Nemzetközi Hegedűverseny (2002), 1. hely.

Rangosabb kitüntetései: Fischer Annie-ösztöndíj (2004 és 2005), Junior Príma-díj (2009), Liszt Ferenc-díj (2010), Érdemes művész cím (2021)

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában