Stamler Lajos: Van némi előnye a pandémiás időszaknak, de már vége lehetne

Az újudvari képzőművész, Stamler Lajos „normál” időkben is meglehetősen termékeny, otthon van a képzőművészet számos területén: egyedi és számítógépes grafikával, festészettel, szobrászattal, fotózással, filmezéssel is foglalkozik. A nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium Zala György-díjas művésztanára a Kanizsai Képző- és Iparművészek Egyesületének elnöki teendőit is ellátja – ahogy mondani szokás, amolyan igazi reneszánsz ember. Szabadidejét szívesen tölti a család balatonedericsi nyaralójában, a Balaton és annak környezete rendkívül inspiráló számára.

– Azzal, hogy a pandémia következtében a jelenléti oktatás helyét a digitális vette át, a lyukasóráim száma nem nőtt meg, viszont ami van, azt sokkal hatékonyabban ki tudom használni – árulta el Stamler Lajos. – Ugyanis nem megyek sehová, ahová korábban szoktam, nem tudok sajnos könyvtárba járni, a közösségi életem – mint sokunknak most – a digitális térre korlátozódik. Így valóban többet festettem, mint korábban. A folyamat tavaly, a koronavírus-járvány első hulláma idején kezdődött, amikor újudvari otthonunkból önkéntes „száműzetésbe” vonultunk a balatonedericsi nyaralónkba. A szabadidőnket igyekszünk minél hasznosabban, aktívabban eltölteni, sokat kirándulunk, és olyan helyekre is eljutunk, ahova korábban nem. Itt, a Balaton-felvidéken számos olyan kis „titkos”, eldugott zug van, úgy is fogalmazhatnék, hogy úgynevezett mikrotájak, amelyek rendkívüli vizuális élményekkel gazdagítottak. Ezekből született egy kis festménysorozat, melynek darabjai nagyon kedvesek számomra, és az internet segítségével meg is osztottam őket az ismerőseimmel, barátaimmal, egyfajta virtuális kiállítást hozva létre. S a visszajelzések jók voltak, aminek igencsak örültem ebben a szomorú időszakban.

A ciklus alkotásai (szám szerint 12 darab) az észak-balatoni táj olyan értékeit jelenítik meg a „stamleres” képi világ jellegzetes köntösébe bújva, mint a zalaszántói tumulusok, halomsírok, a hegyesdi várrom vagy a Szent György-hegyi bazaltorgonák.

– A nyitott szemmel járó embernek mindenről eszébe jut valami – folytatta az alkotó. – Ezeket én meseszerű képekben próbáltam megjeleníteni, megfogalmazni, tehát minden darab valójában egy kis mese.

Hogy lesz-e folytatás?

– Mostantól, ahogy a szabad­időm engedi, egyelőre szobrokkal foglalkozom. És az az igazság, én azt szeretném, ha nem lenne folytatása ennek a sorozatnak, mert az azt jelentené, hogy véget ér ez az egész őrület, amit a koronavírus okozott a világban. Nyugdíj előtt állok, szeptemberben az utolsó tanévemet kezdem meg, és ezt jó lenne már a gyerekek között tölteni.