Filmjegyzet: A történet a kelta mondakör legendás mítoszain alapul

Az 1600-as években járunk Írországban, Kilkenny városában. Az Angliából ide költöző fiatal lány, Robyn, vadász édesapjával szeretné járni a vidéket, farkasok után kutatva. A település vasmarkú régense azonban szigorú szabályokat vezet be, így gyermek nem lépheti át a város kapuját. A rebellis kishölgy természetesen nem tud ellenállni a csábításnak és kiszökik az erdőbe, ahol megismerkedik a vadorzó Mebhbel. A nomád leány minden szavára egy komplett farkasfalka figyel, s álmában maga is állattá képes változni. Így veszi kezdetét a különös kaland.

A történet a kelta mondakörön alapul. A misztikum, a mítoszok és legendák világa rögtön beszippantja a nézőt, erre a csodás vizualitás még rátesz egy lapáttal. A klaszszikus rajzfilmes köntös sajátosan autentikus atmoszférát kölcsönöz a filmnek, ami nem mellesleg tele van olyan jelenetekkel, melyek beleégnek az agyunkba. Az első közös élmény farkasként, a szagok megelevenedése, a falka vonyításának gyógyító hatása egészen elképesztő, mit sikerült kihozni a képi világból, s mennyire jól sikerült vegyíteni az érzelmekkel.

A sztori ezzel szemben mondhatni kiszámítható, tudjuk, hogy a valószerűtlen barátság a főhős pálfordulásával fog járni, ez pedig olyan konfliktusokat eredményez, ami életeket sodor veszélybe. Robyn lázadó jelleme mellett határozott személyiség, ám apja a tűztől is félti. A lány kezdeti magabiztossága így átvált óvatosságba, kalandvágy helyett inkább alkalmazkodik a normákhoz. Megingása érthető és indokolt, mégis kifejezetten bosszantó, hogy az első harmadban megismert kedves és játékos személyiség hamar átvált melankolikus beletörődésbe. A viselkedés megmagyarázható azzal, hogy a barátját és családját igyekszik óvni, de számos olyan szituációval találkozunk, amikor Robyn dönthetett volna másképp, talpraesettebben.

Az alkotók tudatosan építettek fel egy koncepciót, így a kiszámíthatóság ellenére, részleteiben rendre meg tud újulni, illetve lepni a Wolfwalkers. A rendezés remek érzékkel képes empátiát ébreszteni, hatni az érzelmekre, és úgy ötvözi a tartalmat a képekkel, hogy a néző teljes mértékben a magáénak érezze a két kislány történetét. Külön bravúr, hogy a manapság oly divatos politikailag korrekt vonalat, valamint a „girl power” elemeket már-már észre sem lehet venni. Lehetett volna tolakodó és szájbarágós az üzenet, de szerencsére az európai attitűd sokkal emberibben és árnyaltabban képes foglalkozni a témával, mint az amerikai.

A Cartoon Saloon munkáit lassan oda lehet állítani a Pixar, a Laika vagy a Ghibli stúdió alkotásai mellé színvonalban. Egyedi stílusuk, szemet gyönyörködtető vizuális megoldásaik mellett a brit folklór beemelése, a történelmi, illetve a mitikus elemek keverése mind pazar húzás. A Wolfwalkers klasszikussá fog érni, a természet és az ember kapcsolatának ügyes ábrázolása elévülhetetlenné teszi, így válik maradandó élménnyé a család minden tagja számára.