Sonomától az Amazonasig – Amerika magyar utazói egy gyűjteményben

Gelencsér Gábor kanizsai nyelvtanár, újságíró legendás, már-már filmszerűnek tűnő történeteket mesélt Amerikáról egyik gyűjteménye kapcsán, amelyet a közelmúltban a HSMK nagyszabású tárlatán is bemutatott. A pedagógustól nem „kuriózum”, hogy ritka kincsek, bankók, zászlók, érmek, érmék, szalvéták és még számos más relikvia van a birtokában. A nagy tudású tanár-újságíró, aki nem mellesleg több idegen nyelven is kiválóan beszél, gyűjti a kincseket, értékeket, amelyeknek a földrajzhoz, a kontinensekhez, különböző kultúrákhoz (és még sorolhatnánk) van közük. Rendszeresen kiállítja különböző ritka tárgyait kanizsai kulturális intézményekben, iskolákban. Nemrég Sonomától az Amazonasig – Amerika magyar utazói címmel mutatta be amerikás dolgait. Nem kizárólag az Egyesült Államokból, hanem északtól a közép-karibi térségen át a déli „újvilágig” kalandoztatta az érdeklődőket.

– A kiállításom, egyben az említett témájú gyűjteményem célja, hogy megismertessem a fiatalokat, különösen a diákokat azokkal az utazókkal, jeles hazánkfiaival, akik Észak-, Dél- és Közép-Amerika országait kutatták – bocsátotta előre Gelencsér Gábor. – Például a maja fővárost, a guatemalai Tikalt a magyar származású Borhegyi István kutatta. Ugye, hihetetlen, hogy egy magyar jeleskedett a maják kutatásában? – jegyezte meg a pedagógus, miközben könyvekben fellelhető korabeli illusztrációkat mutatott a majákról. – Éder Xavér Ferenc misszionárius szintén a maják kutatásában járt élen – folytatta. – Ő Dél-Amerikában járt főleg. Amit látott, lerajzolta: a munkák nagyban hozzájárultak, ahogy sok más kutatóé, felfedezőé is ahhoz, hogy minél többet megtudjunk e világról. Kelemen Pál szintén a majákat kutatta. Egyébként a kutatóknak két fő csoportja volt: a középkorban a jezsuita misszionáriusok jártak élen. A következő generáció pedig az 1848–49-es szabadságharc bukása után az Amerikába emigrált kutatóké volt – árulta el érdekességként.

Érden a Magyar Földrajzi Múzeumnak értékes, egyedülálló gyűjteménye van a magyar kutatókról és relikviáikról. Olyan emberekről is, akik nem feltétlenül állnak a figyelem fókuszában.

– Xantus Jánosról például sokat hallunk. Talán némileg kevesebbet viszont a zalai kötődésű Asbóth Sándorról, akinek édesapja a keszthelyi Georgikon igazgatója volt. Sándor a szabadságharc után elhagyta az országot, és Amerikában folytatta pályafutását. Altábornagyi rangot szerzett, északon, főleg Missouriban és Arkansasban végezte hadi tevékenységét. Utána pedig Argentína uruguayi nagykövetévé nevezték ki.

Gelencsér Gábor elárulta: gyűjteményének darabjaira, legyen az könyv, zászló, bankó és más relikvia, érdekes módon tett szert. Mint mondta: van, aki bélyeget gyűjt, van, aki sör­alátétet, ám ő, már a nyugdíjas korhoz közeledve is a tudományos ismeretterjesztésnek szentelte életét.

– Utazzunk el kicsit Dél-Amerikába – fűzte tovább. – Kevesen tudják például, hogy Brazíliának milyen jeles kutatói voltak. Köztük a kotoribai jezsuita szerzetes, aki Zala vármegyében is tevékenykedett. Szentmártonyi Ignác bejárta Amazóniát. Tíz év alatt 35 ezer kilométert tett meg az Amazonason és mellékfolyóin.

A kiállításon nem volt olyan pontja Amerikának, ahonnét vagy amiről ne lett volna Gelencsér Gábornak valami kincse. Börzéken, levelezések révén gyűjtötte össze – tematikusan, ész­szerűen felépítve – az amerikás dolgait. Egy-egy kép, dokumentum, érme sok mindenről mesél. Arról is, hogy például sok hazánkfia cukornád- és kávéültetvényeket létesített. Mint például Rosti Pál, aki a kedvese után Camillának keresztelte el ültetvényét. Aztán a New York-i sárga taxik, a New Orleans-i jazz is megelevenedik a gyűjteményben…

– Számomra a mohawk indiánok is rendkívül érdekesek, akik nem szédülnek hatalmas magasságokban. Világhírű épületek köszönhetők nekik, New Yorkban is. S ott vannak még a cserokik, a kódfejtők, s rendkívül izgalmas a Carpathia óceánjárón szolgáló magyar orvos története is. Nem tudnék kiemelni csak egy-egy dolgot, mert számomra minden kutató munkája kiemelkedő – summázta Gelencsér Gábor, aki a beszélgetés során megjegyezte: annak ellenére, hogy sok magyar fontos és kiemelkedő kutatásokat végzett a tengerentúlon, személyük nem kapott túl nagy „marketinget” itthon. Azaz többen kevésbé váltak ismertté magyar földön. Bezzeg Amerikában…