Clarissa Falco performance-művész a D’Clinic kezdeményezés keretében tért vissza Zalába

A Lendván 2012 januárjában alapított, D’Clinic stúdió névre keresztelt kezdeményezés, mikrorezidencia célja a művészeket támogató közösség létrehozása volt. Zalaegerszeg öt éve ad otthon ennek a művészek működtette térnek, hogy olyan helyet biztosítson a vendégalkotóknak, ahol csak a saját munkájukra kell összpontosítaniuk, ahol meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, és közös munkák is születhetnek minden kényszer, formalitás nélkül. Ennek révén évről évre külföldi művészek tölthettek hosszabb-rövidebb időt a zalai megyeszékhelyen.

A rezidencia programban érkezett kéthetes ­látogatásra Clarissa Falco perfomance-­művész, aki a bemutatkozását múlt héten tartotta meg a nemrég megnyílt, Kisfaludy utcai MimikArt Galériában. Ezt megelőzően már találkozhattunk vele a városban, mert első zalaegerszegi műveként a 25 éves olasz hölgy a színház közelében található telefonfülkét alakított feltűnővé luftballonokkal, az oldalaira pedig olasz feminista filozófusok idézeteit helyezte el.

– Pusztán a feliratok miatt nem állnak meg az emberek, de ha telerakom színes léggömbökkel a fülkét, az már vonzza a tekintetüket, és akkor az üzenetek is eljutnak hozzájuk – magyarázta el a mű összefüggéseit.

Clarissa Falco elárulta magáról, hogy a francia határhoz közeli középkori olasz halászfaluból, a liguriai Finalborgóból származik, ahol minden a természetről szól, ezért számára a gépek, illetve ezek megjelenítése például futurisztikus filmekben izgalmas, új világot jelent, amit az alkotásaiban is megmutat. Épp ezért Zalaegerszegen az ipari környezettel szeretne megismerkedni, ellátogat az olaj­ipari múzeumba is, felkeresi a bolhapiacot mint régi gépek lelőhelyeit.

Clarissa Falco tanulmányai során arra használta az emberi testet, hogy különböző aspektusokból vizsgálja a nők szexualitásának szerepét. Munkásságában ezért hangsúlyos a női alak, gyakran a nyilvánosság bevonásával is kommunikál erről, mert fontosnak tartja a nőket alkotóként és a teremtés aktív résztvevőjeként ábrázolni, szólni a nők, a nőiesség helyzetéről. Az egyik alkotásában például menyasszonyi ruha látható üvegajtók közé zárva. Sok lány álma, hogy férjhez menjen, de ez börtönné is válhat számukra, még ha a falak átláthatók is. Ezzel nem tiltakozni, tüntetni akar, hanem érzékenyíteni, elgondolkodtatni, hogy nem az egyetlen út a házasság a nők számára, magyarázta. Egy performance-ában pedig középkori jégveremben állt mozdulatlanul órákon át. Arcán – a japán kintsugi, a megsérült tárgyak javításának művészetében használatos módon – törésvonalak húzódtak utalva a nőként elszenvedett erőszakra. Nézői közül sokan nem is érzékelték, hogy élő embert látnak.

Felfogása szerint a tökéletességet a női test közelíti meg, ezért igyekszik vele párhuzamot találni a gépekkel is. Ezért jelenik meg például a lánctalpas exkavátorról készült fényképein a törékeny nő alakja. Mint fogalmazott, a festményei, szobrai a gépekről szólnak, míg a performance-okban a női testtel fejezi ki mondandóját. A két világot igyekszik összekapcsolni az exkavátoros képeiben.

Kezében máskor fogaskerekek, motorok, géptöredékek válnak szoborrá vagy alkotásai alanyává, részeivé vagy épp a teljes művé mégpedig gyakran pink, zöld, illetve fekete és fehér színezéssel. Ezek az árnyalatok határozott jelentéssel bírnak számára; a zöld a természetből ered, a pink a bőr színére utal, de mindkettő nagyon eltúlzottan élénk, pop artos, ezeket az ő igényeire keverik ki. Emellett gyakran használja a feketét és a fehéret, utalva a leegyszerűsítő, duális szemléletre, a szélsőséges döntésekre, és egyben kritikájaként annak, hogy sokszor leegyszerűsítve látjuk a világot.

Clarissa Falco a milánói képzőművészeti egyetemen szerzett diplomát februárban, a magyarországi napok után oda tér vissza és az ottani rezidencia programba bekapcsolódva továbbra is a gépek és a női test kapcsolatával kíván foglalkozni.

Szombat délután zárókiállítás

Zalaegerszegtől búcsúzva Clarissa Falco szombaton 15 órától kiállításon mutatja be alkotásait, amelyek úgy jellemezhetők, mint a városban található anyagok újrahasznosítása. A tárlat megpróbálja elemezni, hogy a hulladékként számon tartott tárgyak miként lehetnek a település történetének krónikásai. Az eseményen performance is látható lesz, 16 és 17 óra között.