A nagy háború pokla – 1917 filmkritika

A történet pofonegyszerű: adott két brit katona, aki fontos feladatot kap. El kell juttatniuk egy üzenetet egy tábornoknak, ami ha nem ér időben célba, végzetes következményekkel és több ezer halálos áldozattal jár.

Az első világháborús köntös mellett egy másik tényezővel is felhívta magára a figyelmet Mendes mozija. Tudniillik a film egésze valós időben zajlik, vágás nélkül. Pontosabban vannak rejtett vágások a szűk két óra alatt, de az operatőri munka parádés, és abszolút folyamatosnak érződik a cselekmény. Ez a fajta intenzitás Christopher Nolan Dunkirkjére emlékeztetett, ugyanakkor a két filmet kár lenne összehasonlítani. Míg az feszültségre építő, folyamatosan pörgő adrenalinfröccs, addig az 1917 sokkal inkább egy kimért tempójú dráma. Nincsenek benne kimondottan akciójelenetek, inkább a célig vezető viszontagságos utat szemlélteti végtelenül hatásosan. Az első világháborús környezet ezáltal csak egy eszköz, játszódhatna bárhol és bármikor, noha vitathatatlan, hogy ad egyfajta pluszt az összképnek.

A helyszínek, díszletek tökéletesek, ahogy Roger Deakins kamerája folyamatosan követi hőseinket, a nézőt is a háború frontvonalába helyezi. Másodpercek alatt átélhető a lövész­árkok fedezékének fontossága, s zsigerig hatol a nyílt terep kockázatossága. Sárban, vérben, hullák közt dagonyázva kell átgázolni az akadályokon, miközben bármelyik percben feltűnhet az ellenség. Mendes ugyanakkor nem romantizálja az erőszakot, az 1917 pont annyira véres, amennyire kell. Az egyik legerőteljesebb jelenet is ehhez köthető. A direktor megtehette volna, hogy elnagyoltan ábrázol, de helyette a realizmusra törekedett, így az ominózus késes incidens a visszafogottsága ellenére is kegyetlenül betalál. Mindezt úgy, hogy nincsenek részletes jellemrajzok, a karaktereket felszínesen ismerjük meg, de pont annyira, hogy a bajtár­siasság kihozza belőlünk az empátiát. Mendes egy emberibb perspektívát kölcsönzött művének, mindemellett remek húzás volt láttatni, mi marad hátra egy-egy csata után. Az efféle dolgok miatt lesz különleges élmény az 1917.

A film mindemellett messze nem tökéletes. A lassabb cselekményvezetés olykor túlontúl is elkalandozik, s folyamatosan ott lappang a feszültség szikrája, valahogy mégis lehetett volna intenzívebb, feszesebb a végeredmény. Ezenfelül vannak olyan kisebb logikai hibák, amik szemet szúrnak, s bár ez szőrszálhasogatásnak hathat, egy ilyen volumenű alkotásnál illik figyelni az ehhez hasonló apróságokra.

Aki egy, a Dunkirkre hajazó akció-thrillerre számít, csalódni fog, az 1917 ízig-vérig dráma. Komótosabb, kevésbé intenzív, holott egy másodpercre sem érezzük biztonságban magunkat, de igazi erénye, hogy egy lelkileg átélhetőbb szituációt látunk, melynek központjában az elszántság, kitartás és céltudatosság áll. Technikailag párját ritkítja, ezen a téren minden ízében kifogástalan, az operatőri munka, a díszletek, jelmezek tökéletesek, s noha egyéb fronton megvannak az apróbb hibái, mégis borzasztó hatásos élményt nyújt. Egy kicsit alaposabb karakterábrázolással rögtön egy lapon lehetne említeni a műfaj klasszikusaival, de így is bravúros látlelet, amiben az első sorból élhetjük át a nagy háború poklát.