Néprajzi kincset őriznek az utókornak Göntérházán

A jelenleg 18 fővel működő csoport idén ünnepli fennállásának 15 éves jubileumát.

Az ünnepi eseményt kiállítással kötötték össze, a muravidéki település faluotthonában nemcsak az elmúlt egy esztendő során készült legújabb kézimunkákat – zömében hetési motívumokkal készült hímzéseket – tártak az érdeklődők elé, hanem néhány régebbi darabot is. A megnyitón a csoport szakmai vezetője, Török Andrásné, vagy ahogy szakmai berkekben ismert: Török Eta néprajzkutató, népi iparművész ismertette és értékelte az elmúlt másfél évtized eredményeit, illetve mutatta be a csoport tevékenységét.

– Amikor 15 évvel ezelőtt felkértek a csoport vezetésére, a legfontosabb célomnak a hetési hímzés visszatanítását tartottam – mondta Török Eta. – Ez a Kárpát-medencében szinte teljesen egyedülálló hímzés ugyanis innen, ebből a térségből származik, azonban a XX. század során szinte teljesen elhalt, elfelejtették az egykori művelői. A göntérházi Hetés Művelődési Egyesület kézimunkaszakkörének talán az a legnagyobb érdeme, hogy sikerült feléleszteniük a hetési hímzést, azaz a mintaalkotások művészetét át tudták menteni a jövő nemzedékének.

Török Eta mindezt azért is mondja, mert ma már nemcsak a kézimunkaszakkörben tevékenykedő 18 fő foglalkozik a hetési hímzésekkel, hanem az utánpótlás is biztosított. A helyi kéttannyelvű általános iskolában a gyerekeknek ugyancsak szakkör keretében tanítják a kézimunkázást. A felnőtt szakkör tagjai közül többen művészi szintre fejlesztették tudásukat, zsűrizett termékekkel rendelkeznek, illetve a szakmai vezető szerint többen is megértek már arra, hogy szintén népi iparművész címet kaphassanak.

A göntérházi kézimunkaszakkört 2004 áprilisában alapították, miután a faluban élő két idősebb asszony egy rögtönzött, de a vártnál sokkal nagyobb sikerű kiállítás keretében mutatta be tevékenységét a falubeliek előtt. Szakmai vezetőnek Török Etát és a csentei Horváth Margitot kérték fel. Első kiállításukat még az év őszén tartották, majd abban is megállapodtak, hogy mindig ősszel, novemberben tárják az érdeklődők elé éves munkájuk eredményét. Eleinte minden évben volt kiállításuk, később egy-egy esztendő kimaradt. Az idei a 13. önálló tárlata a csoportnak.

– A szakkör tagjai jórészt hetési motívumokkal dolgoznak – mondta Török Eta. – A hetési hímzést a darázslépés, azaz közismertebb nevén a bujtatásos technika jellemzi, ez sűrűn kivarrott kézimunkát jelent. Motívumait tekintve teljesen egyedülálló a Kárpát-medencében, egyik legkedveltebb mintája az életfa, amelyet errefelé családfának is neveznek. Ez valójában egy három-, öt- vagy hétágú virágtő, amely csodálatos díszítést ad a textiljeinknek.

Török Eta azt is elmondta, a hetési egy fehér vászonalapú viselet, amely gyolcs ruhadarabokkal egészült ki, ez határozta meg a hímzéstechnikákat is. A hetési hímzés olyan hímzéstechnikákat, öltésfajtákat őrzött meg, amelyek csak kevés népi hímzésben találhatóak meg napjainkban. A kézimunkázással foglalkozók számára a hetési népi hímzések közül a legismertebbek a fehér vászonhímzések, ezeknek nagyobb része szabadrajzú, virágmotívumos, az 1870-es évektől pedig gyakran egyszerűbb vagy díszesebb subrikával készült. A hetési hímzés, ahogy számos más Kárpát-medencei motívumkincs, változott az évszázadok során. A XVII–XVIII. század fordulóján még csupán fehér színű cérnát használtak hozzá az akkor élt lányok és asszonyok, később viszont megjelent a színes díszítés. Előbb pirossal egészítették ki a fehéret, majd kék is társult hozzá.