Önazonosság és igazság a rohanó XXI. században – Nemes László tárlata

Az erdélyi származású, de már hosszú ideje Zalában élő és alkotó Nemes László fogalmazott így lapunknak legújabb, hét elején nyílt tárlata kapcsán.

A többek között a Muravidékhez is ezer szállal kötődő festő­művésznek a lendvai zsinagógában látható az a kiállítása, amely 14 nagy méretű, 75x100 centiméteres grafikát, pontosabban szénrajzot tár az érdeklődők elé. A Rajzok című kiállítás képei három téma köré csoportosíthatók, vannak köztük önarcképek, emellett Krisztus-, illetve szürrealizmusba hajló virágábrázolások jelennek meg az alkotásokon. Ez utóbbiak a képzőművész egy új sorozatából, az Invazív virágok című ciklusából valók, melyek között szakrális jellegű és erotikába hajló képek egyaránt találhatók.

– Tavaly decemberben fejeződött be a 70. életévemhez kapcsolódó, az egész évet felölelő nagyszabású kiállítássorozatom, amely több okból is fontos volt számomra – mondta Nemes László. – Egyrészt egy alkotó embernek talán az a legnagyobb öröme a világon, ha egyben láthatja a munkásságát, erre ezek a kiállítások remek alkalmat teremtettek. Ugyanakkor az ilyen, kvázi átfogó jellegű tárlatok azt is őszintén megmutatták, hogy mennyi hiányossága van még az egyénnek, vagy adott esetben mi mindent kellene másként csinálnia. Nem állítom, hogy festészetmérgezésem lett, de valamikor év vége felé úgy döntöttem, hogy most egy jó időre leteszem az ecsetet. Visszavonultam a szentkozmadombjai műtermembe, és elkezdtem újragondolni az életemet, aminek pedig az lett eredménye, hogy a szenet és a papírt vettem a kezembe. Napi gyakorlatként kezdtem el újra rajzolni, nagy méretben. Szívem szerint háromszor ekkora képeket készítettem volna.

Nemes László hozzátette: a grafika sosem állt távol tőle, mindig is rajzolt, csupán a közönség nem láthatta eddig ezeket a munkáit. A képzőművész azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy véleménye szerint rajz nélkül nincs képalkotás. A rajz, a grafika minden képzőművészeti műfajnak az alapja, hiszen egy festményt vagy szobrot nem csupán megálmodni kell, hanem szükséges elő is készíteni. A lendvai tárlaton látható képei azonban nem vázlatok vagy tervek, hanem önálló alkotások. Kompozíciós megoldások, azaz azt mutatják meg, a művész hogyan képzeli, hogyan szándékozik elhelyezni egy adott térben a figuratív jellegű, de adott esetben az absztrakt, elvont formavilágú motívumait is. Nemes László a lendvai kiállítás rendhagyó, beszélgetős megnyitóján úgy fogalmazott: ő a megújulást, az önazonosságot és az igazságot keresi a rohanó s egyre inkább arctalanná váló XXI. században.

– Ami ezen a kiállításon látható, az az utóbbi fél év termése – folytatta. – Ennél sokkal több rajzom született ebben az időszakban, ám a lendvai zsinagóga tere mindösszesen ennyi bemutatására alkalmas. Őszintén szólva nem készültem arra, hogy ezekkel a rajzokkal megjelenek a közönség előtt, a vakvéletlen hozta így, hogy tárlat született belőlük. Néhány hete megjelentek nálam a galéria és múzeum nagyszerű szakemberei. Baumgartner Dubravko igazgató, aki maga is kiváló képzőművész, valamint a művészettörténész Pisnjak Attila. Egykor mindketten ­tanítványaim voltak. Mint mondták, azzal a szándékkal érkeztek, hogy megnézzék az intézményük által nyárra betervezett kiállításom képeit. Bennem akkor és ott tudatosult igazán, hogy a munkáimból egy kiállításra való anyagot kellene prezentálnom. Festményekből ez képtelenség lett volna, hiszen a képeim jelentős része még Tatán és Komáromban látható, ezért felajánlottam a rajzaimat. Amikor meglátták az anyagot, csak annyit mondtak: visszük. Ezt a 14 képet választották ki, én szívesen hoztam volna többet is, hiszen vannak köztük még olyanok, amelyekről rengeteget tudnék beszélni.

A Rajzok című tárlaton látható képeit Nemes László Lendván tárja először a közönség elé. Mint mondja, ennek szimbolikus jelentősége is van, hiszen a város nagyon kedves számára. Tanítványai vannak a Muravidéken, a Bánffy Galéria művészeti vezetőjeként felel az ottani kiállítások megszervezéséért, illetve neki is többször volt már tárlata a határon túli városban, rendszeresen bemutatja alkotásait a város műértő közönsége előtt.

A Rajzok című kiállítása szeptember 15-ig tekinthető meg.