Zalaegerszegi találkozás Bárdos Deák Ági énekessel, irodalmárral

Beköszöntőjében Kiss Gábor, a vendéglátó könyvtár igazgatója különlegesnek, a bevezetőjében pedig a beszélgetést moderáló Tóth Imre költő, a bibliotéka munkatársa legendásnak nevezte a vendéget – akire a két jelző egyaránt illik.

Bár a közönség elsősorban abból az életkori rétegből tevődött össze, akik jól tudták, kit tisztelhetnek az énekes, dalszövegíró, polgárjogi aktivista, irodalomszervező, író, újságíró személyében, de senkit sem érhetett csalódás, mert eredeti élményt adó másfél óra következett.

Bevezetőként Bárdos Deák Ágnes bemutatta a plakettet, amit idén június elején Gdanskban vehetett át a Kontroll Csoport nevű hajdani alternatív zenés formáció más tagjaival együtt. Az Európai Szolidaritási Centrum a Hála Érdemrendet 2010-ben hozta létre azoknak a külföldieknek, akik hathatósan támogatták Lengyelországot a szabadságért és demokráciáért folytatott küzdelemben, és akik nélkül a Szolidaritás győzelme Európában jóval nehezebb lett volna. A Kontroll Csoport tagjai a Szolidaritásnak való segítségnyújtás során tanúsított személyes bátorságukkal, a lengyelországi demokratikus ellenzéknek nyújtott segítségükkel – azaz a nyolcvanas évekbeli tevékenységükkel – érdemelték ki az elismerést.

Ezzel már rögtön az életút legfontosabb pontjánál voltunk, hisz az 1980-ban megalakult Kontroll Csoport elnevezésű underground zenekar adta elő azokat a számokat, melyek beszéltek a lengyelországi eseményekről. A zenekarból aztán később több új alakulat szerveződött, ő maga az Ági és a fiúk együttesben folytatta tevékenységét.

A vendég mesélt – sokfelé elágazó, szuggesztív megjelenítő erővel – arról a családi közegről, mely nem tudta toleranciával kezelni azt a baráti közeget, mellyel Ági a hetvenes években otthon megjelent, s a fájdalomról, ami akkor öntötte el, mikor megértette, hogy valójában csak illúzió a szülői szeretet határtalansága – azaz választania kell a számára fontos dolgok között.

Valósággal kiordította a Kádárkorszak okozta frusztrációkat

És ő a zenekart választotta. Felidézte a közelmúlt történéseiből azt az időt, amikor zenekaruk összekapcsolta a külvárosok különböző szubkultúráiból megjelent fiatalokat, azáltal, hogy kibeszélték – Bárdos Deák Ági énekesükként valóságosan kiordította – azokat a traumákat, amiket a Kádár-korszak nem engedett felszínre kerülni és feldolgozni. Amikről nem volt szabad beszélni. Mint mondta, kellett hozzá kurázsi, de a kurázsi önmagában nem lett volna elég, ha nem lett volna rá vevő, ha nem jelent volna meg a közönség akarata az elsimogatott traumák felelevenítésére.

Mesélt továbbá a hazai lemezkiadást uraló személyek hatalmáról, mellyel eldönthették, kiből csinálnak valakit, s kit nem karolnak fel, mindezt azzal a mellékzöngével, hogy a megalkuvásra való képtelenség az ő esetében nem bátorság volt, hanem lelki adottság. Csak ilyen tud lenni.

Tóth Imre szóba hozta Bárdos Deák Ágnes írói és újságírói tevékenységét, amihez ő végtelen nyíltsággal és önkritikával fűzött gondolatokat.

A vendég megcsillantotta a slam poetry műfajában is a képességeit, Polgár Péter gitárkíséretével pedig két dalt is előadott, így megidéződött a közelmúlt.

Csak a könyökön felül érő, harisnyákból készült kesztyű – az énekesnő Ági védjegye – hiányzott e hétfői egerszegi kora estén.

ZENE, IRODALOM, KITÜNTETÉS

Bárdos Deák Ágnes 1956. november 27-én született, Budapesten, 1980–1983-ig a Kontroll Csoport underground zenekar énekese, szövegírója, a felbomlása után az Ági és Fiúk zenekarban zenélt. Ír, többek közt a Litera internetes irodalomi portálon. Elsőként az Ex–Symposion közölte a szövegeit.

A Beszélő Budapest számában és az Alibiben is megjelent. Az Éjszakai állatkert című antológia két írását is közölte. A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetéssel 2006- ban ismerték el a teljesítményét. Lánya Müller Zsófia, aki Müller Péter Sziámitól született.