Egy barátságos, extrém zenei fesztivál

A Lendva melletti Petesházáról idén a muraszombati Expano területére költözött rendezvény két napján mintegy másfél tucatnyi zenekar adott koncertet. Zömében szlovénok és horvátok, de érkeztek fellépők Magyarországról – a már visszatérőnek számító Hatvan City Hard Core és a bemutatkozó lemezét az elmúlt év végén kiadó Unforeseen –, valamint Szlovákiából is, a headliner előadó, azaz a fesztivál húzóneve pedig a hardcore műfajának egyik legendája, az amerikai basszusgitáros-énekes Gary Meskil vezette Pro-Pain volt. Az a négyfős csapat, amely a kilencvenes években még az egyik legfontosabb igazodási pontot jelentette a műfajban.

A zenéjébe a Life Of Agony és a Spudmonsters hatásait is beépítő Pro-Pain a hardcore műfaját a heavy metal stílusából ismert elemekkel egészítette ki, miközben kifejezetten dallamorientált dalokat írtak, amelyekben – a stílus eredeti irányvonalától szokatlan módon – tiszta énekhangot is használtak. A Pro-Pain zenéje és ezzel együtt a tagsága is folyamatosan változott az évek során, a dobos Dan Richardson 1997-es távozása után előbb thrash-, majd groove-metal elemekkel bővült, de mindvégig iránymutatóak tudtak maradni. Néhány éve is csak azért roppant meg a zenekar, mert Gary Belgiumban egy brutális rablótámadás áldozata lett, az utcán jégcsákánnyal törték be a koponyáját, még az is kétséges volt, hogy egyáltalán felépül-e sérüléseiből.

A Petroleum Beat ötletgazdája és főszervezője egy muravidéki magyar zenész, az Odpisani basszusgitárosa, Pál József volt, aki a fesztivál kapcsán úgy fogalmazott: elsősorban saját szórakozásukra rendezték azt meg. Ugyanakkor azt is látja, hogy van igény a fesztiválra, s nemcsak a szlovén punk- és hardcore közönség részéről, de a szomszédos Horvátországból, s természetesen Magyarországról is érkeznek tömegével a zenekedvelők.

– Ennek a műfajnak korábban nem volt saját rendezvénye térségünkben – mondta Pál József. – Ezen a helyzeten akartunk változtatni, bár az első Petroleum Beat megszervezésekor még nem tisztult le teljesen a kép, talán mi magunk sem tudtuk, hogy mit akarunk. Tavaly szinte már csak a punk és a hardcore műfajokra koncentráltunk, s ezzel megteremtettük a Petroleum Beat igazi arcát. Idén már ott tartunk, hogy a Petroleum Beat a régió legnagyobb és legismertebb fesztiválja. Azzal, hogy Muraszombatba helyeztük át a fesztivált, a körülmények valamivel professzionálisabbak lettek, s bár elvesztettünk néhány Lendva környéki fesztiválozót, de összességében mégis nagyobb a látogatottság, mint az előző években volt.

A főszervező hozzátette: más fesztiválokkal ellentétben náluk nem az anyagi haszonszerzés az elsődleges szempont, a Petroleum Beat fellépői és közönsége egy olyan nagy közösséget alkot, akiket a zene szeretete, a punk és hardcore műfajok iránti rajongás tart össze. Ezt a rendezvény jelmondatával is igyekeztek kifejezni, a Petroleum Beat mint barátságos extrém zenei fesztivál írta be magát az

európai underground rockzene történelemkönyvébe. Az is sajátossága a rendezvénynek, hogy az itt fellépő zenekarokat a szervezők nem szeparálják el a közönségtől, de az sem jellemző, hogy azok a koncertjeik után azonnal lelépnének. A legjobb példa erre maga Gary Merskil, aki a színpadról lejőve, egy rövid pihenőt követően órákon át beszélgetett a rajongókkal.

– Amikor meghívást kaptunk, egyáltalán nem tudtuk, mire számíthatunk, hiszen semmilyen ismeretünk nem volt a Petroleum Beatről – mondta Gary Meskill. – A Pro-Pain közel harmincéves története során játszottunk a legnagyobb fesztiválokon, de egészen kis klubokban is. Sosem a közönség létszámán múlik, hogy jó lesz-e egy rendezvény, vagy sem. Ez egy nagyon kellemes hangulatú, családias fesztivál, nem udvariasságból mondom, tényleg örülünk annak, hogy itt lehettünk. Novemberben pedig találkozzunk Magyarországon, hiszen a következő európai turnénkon újra útba ejtjük Budapestet.