Szélhámos vagy szuperhős? – Üveg filmkritika

A három főhős, David (Bruce Willis), Elijah (Samuel L. Jackson) és Kevin (James McAvoy) tudomásuk szerint szuperhősökhöz hasonló képességekkel bírnak, ezért bezárják őket egy pszichiátriára. Orvosuk bizonyítani akarja: mindez csak képzelgés, tetteikre van logikus magyarázat, de betegei máshogy látják.

Az Üveghez szükséges némi háttérinformáció. Noha a direktor felvillantja az előzményeket, a két korábbi rész fényében válik egésszé az élmény. Láthatjuk Kevint, amint beteges játékait űzi, Davidet, ahogy próbálja megóvni a várost a bűntől, és Elijah-t, aki a szanatóriumban tengődik begyógyszerezve. Hármójuk szála összefonódik a négy fal közt, és mindenki a saját igazát akarja bizonyítani. Shyamalan hozza a formáját, más kérdés, hogy vajmi keveset kapunk hőseinkből. Mindenkit csak felszínesen gondol tovább, erre a legjobb példa Kevin, a meghasonult személyiségeivel.

Több karaktert látunk tőle, mint az elődben, de legtöbbjük funkciótlan, jelentéktelen. James McAvoy parádés, de kapkodóan ábrázolt személyiségzavara miatt kevésbé komplex jellem, mint a Széttörvében. Mindenki megkapja a maga nagyjelenetét, de a korábbinál kevesebb személyes drámát. A rendező inkább a képregényes sablonokra utazott. Szép görbe tükör, de 2019-ben, amikor futószalagon érkeznek a filmek ebben a műfajban, ez már kevés. Az összkép mégis képes elkapni, az atmoszféra és a nosztalgia magába szippantani, és azon kapjuk magunkat, hogy jól szórakozunk.

Tetszett, ahogy a doktornő próbálja meggyőzni őket a téveszmékről, s hőseinkben a nézővel együtt kétségek támadnak. Mi van, ha szó nincs semmiféle emberfeletti képességről? Aztán érkezik a tipikus Shyamalan-show. A direktor felfedi a kártyáit és hozza a szokásos csavarokat. A záróakkordig működik is a fordulathullám, de a rendező nem tudta, mikor kell befejezni művét. Tovább nyújtotta a játékidőt, a várt katarzis pedig elmaradt.

A cselekmény sok helyen logikátlan, túlmagyarázott, és pont az árnyalt drámaiság és az egyedi gondolatmenet hiányzik belőle, ami A sebezhetetlent és a Széttörvét emlékezetessé tette. Ettől függetlenül a film képes elérni, hogy szórakoztasson, érdekes, izgalmas legyen. A rajongók feltehetőleg szeretni fogják, s valóban Shyamalan jobb filmjei közé sorolható, de jobban is elsülhetett volna e furcsa, mégis autentikus trilógia befejező része.