Miként készülnek a jelmezek a Hevesi Sándor Színház férfi szabótárában?

A barátságos kis műhelyben megakad a szemem egy csodálatos tábornoki egyenruhán, ami az Evita című darabban szerepelt, ebben olyan elegáns volt Gábor László színművész Juan Peron tábornok szerepében, hogy sokan felszisszentek a nézőtéren, amikor méltóságteljesen a színpadra lépett.

- Igen, ez a jól sikerült jelmezeink egyike. Jó volt a jelmez terve, hozzá az anyagválasztás, és nagyon jól sikerült ráalakítani a ruhát a művész alakjára – mondja Anikó. Munkatársa, Ekler Lászlóné Éva, hozzáteszi: – Még mi is felpróbáltuk, annyira tetszett. A fotó kedvéért szívesen felveszem újra – mondja nevetve és már ölti is magára az egyenruha felső részét, Anikó meg feligazítja a vállszalagot, s a széles selyemövet. Ezzel el is kezdtük a ruhák és a munkafolyamatok fotózását, harmadik társuk, Szabóné Németh Emőke egy papagáj jelmezt vesz fel, ami A dzsungel könyvében „játszott”.

- Nem volt könnyű a felsőt papagájjá változtatni, mert az általunk készített kis kabátkára szinte egyenként kellett rávarrni a színes tollakat – említi Anikó, majd röviden arról váltunk szót, hogy ki mikor érkezett a színházba jelmezeket készíteni.

- Közel tíz évvel ezelőtt adódott a lehetőség arra, hogy a színházhoz kerüljek, Dr. Besenczi Árpád igazgató vett fel, ez a kilencedik évadom a színházban. Azóta számos jelmezt szabtam és készítettünk legkülönbözőbb igényeknek megfelelően, az ország különböző pontjain dolgozó tervezők instrukciói alapján. Az itt lévő ruhadarab például, amiben az Isten pénze című darabban lép fel az Besenczi Árpád, egy fehér szegélyű, múlt század béli pelerin, s Molnár Gabriella tervei alapján készült. Folytatva a történetemet Vas megyéből kerültem ide, Körmenden, az egykori STYL ruhagyárban tanultam ki a férfiruha-készítés fortélyait, majd Zalába kerülve magánvarrodákban dolgoztam, mielőtt a színházhoz szerződtem.

Éva és Emőke együtt tanulták ki a szakmát, osztálytársak voltak. Éva a harmadik évad ruháit varrja, előtte ő is magánvarrodában dolgozott. Emőke a hetedik évadot tölti a színháznál, előtte huszonhat évet dolgozott az zalaegerszegi COLOR-nál: – Nem bántam meg a váltást, – mondja mosolyogva – ehhez a munkához minden tudásunkra szükségünk van, s mindig tanulunk új megoldásokat, amelyek zömét a legtöbbször nekünk kell kitalálnunk, nem egyszer rájönnünk az egykori fortélyokra.

- Mindig is szerettem a régi korok ruháival foglalkozni – említi Anikó, – elmélyedni a divattörténetben. A férfiruha is tud változatos lenni akár a női. Innét tudom például, hogy a vasalt nadrágot először VII. Edward hozta divatba vagy, hogy a XIII. század utolsó negyedében a dzsentrik kedvelt öltözéke a lovagló frakk, a redengó és a lovaglónadrág a bricsesz volt. Mellényt a férfiak a XVII. századtól hordanak és hogy a boy viselet, a spencer, az angol G. J. Spencer grófnak, a ruha első viselőjének nevéhez fűződik. Valamint, a barokk korban a férfi öltözékek díszesebbek voltak a hölgyekénél, esetenként felülmúlták cicomában a női ruhákat is.

A legtöbb jelmeztervező hoz magával olyan képeket is a jelmezeihez, hogy miként öltöztek az adott korban az emberek. Azon túl, hogy a jelmeztervezők lerajzolják, miként nézzen ki a színpadon a szereplőjük, kiválasztják az ezekhez szükséges anyagokat az üzletekben, a szabásminta a műhelyben készül, amihez sokat segítenek ezek a képek – avat be a műhelytitkokba Anikó. A szövetvásárlást megelőzi a jelmezek tervének elfogadása, a tervezési feladatok részletes átbeszélése. Aztán a szabás következik.

- Ez az én feladatom. Leszabom az anyagot, s adom tovább a lányoknak varrásra, majd jönnek a ruhapróbák, amit igyekszünk a színészek szabadidejéhez igazítani. Na, ebből, mármint a szabadidőből van itt a legkevesebb, ezért sokat kell alkalmazkodnunk egymáshoz. Igaz, tudjuk mindenkinek a méretét, de ez sem segít mindig, mert lehet, hogy a vékonyabb színésznek has bővítést kell készíteni, mert a szerepe ilyen alkatot kíván, vagy az adott férfi színész női szerepet játszik, s ilyenkor a női ruhát is nekünk kell a művészre varázsolni. A jelmezeknek időre el kell készülniük – beszél a jelmezkészítés folyamatairól Anikó. Az első jelmezes próbán derül ki, miként mozognak a ruhákban a színészek, mennyire érzik jól magukat a jelmezben. Ilyenkor mi is a nézőtéren vagyunk, s figyeljük, hogyan mutatnak a ruhák mozgás közben, s ha szükséges elvégezzük az igazításokat.

- Előfordul, hogy javítanunk is kell a ruhákat, míg a darab fut, mert vannak olyan szerepek, amelyekben jobban használódnak a jelmezek, vagy a táncosoknál megadja magát egy-egy nadrág varrása a nagy terpeszek miatt – teszi hozzá Éva.

- Jelenleg a színház soron következő bemutatójára – Sütő András: Advent a Hargitán – Farkas Ignác színművész ruháját készítjük.

Anikó még sokat mesél arról, hogy milyen nehézségekkel kell megbirkózniuk jelmezkészítés közben, s mely megoldásokra büszkék igazán, mert az ő munkájuknak, ötletességüknek is része van a közönség tapsában.