Karinthy Frigyes zalai tanítója

Deák Jenő a zalatárnoki Deák família sarja, szüleinek, idősebb Deák Jenőnek és boncodföldi Lukács Ilonának egyetlen gyermeke, a haza bölcse széles rokonságához tartozott. Nagyapja, a bankóhamisításról elhíresült Deák György, Deák Ferenc első és egyetlen apai ági unokabátyja volt. Középiskolába a budapesti Piarista Főgimnáziumba járt, majd a tanítóképzőt elvégezvén 1888-ban elemi iskolai tanítói oklevelet szerzett. Működését húszévesen a székesfővárosban mint tornatanár kezdte, 1893- tól pedig a századfordulóig a Baross utcai elemi népiskolában tanítóskodott. Itt a fiatal pedagógus legtehetségesebb és legkedvesebb tanítványa az ifjú Karinthy Frigyes volt.

A Nyugat első nemzedékéhez tartozó író kisdiák koráról alig tudunk valamit. Tanulóévei alapvetően a középiskolás korszakától ismertek, ebből az időből származnak korai zsengéi, első versei és regényei, a gyermekkori naplók, vagy a legendás Tanár Úr kérem című karcolatfüzérének alapötlete. Elemista éveiről mindössze barátjának és írótársának felesége, Kosztolányi Dezsőné visszaemlékezése nyújt némi fogódzót: „Az első osztályt a Szív utcai elemiben kezdte, ekkor még a Damjanich utcában laktak, s ez az iskola esett legközelebb a lakásukhoz. Anyjuk halála után a Baross utcába költöztek. Ekkor a Rigó utcai elemibe íratták a kisfiút” – fogalmazott meglehetősen pontatlanul az írónő Karinthy Frigyesről jegyzett könyvében.

A kisiskolás Karinthy tanulóéveit dokumentáló hiteles forrásoknak a Fővárosi Levéltárban jártunk utána. (Köszönet Jancsó Éva és Agócs Tibor levéltárosoknak). Az egykori népiskolák anyakönyveit lapozgatva kiderült, Karinthi József hivatalnok hat esztendős fia nem a Szív utcai elemiben, hanem 1893 szeptemberétől a terjengős nevű Budapest fő- és székvárosi VII. kerületi Rottenbiller utcai községi elemi népiskola falai közt ismerkedett a betűvetés tudományával. „Fricike”, ahogy gyermekkorában nevezték Karinthyt, a tanévet kitűnő eredménnyel zárta, valamennyi tantárgyból jeles osztályzatot kapott. A második osztályt 1894 őszén ugyanitt kezdte, november elején azonban a család elköltözött a VIII. kerületbe, így tanulmányait már a Baross utcai elemi népiskolában folytatta. Időközben, 1895. január 26-án, 44 évesen elhunyt az anya, Karinthi Józsefné Engel Karolina. Kosztolányiné tehát tévesen írta, hogy az asszony halálát követően költöztek a Baross utcába, s hogy a Rigó utcai tanodába járt a fiú.

Karinthy Frigyes még két évig koptatta nagy buzgalommal a Baross utcai fiúiskola padjait. Tanítója, Deák Jenő 1893–1897-ig, azaz másodiktól negyedik osztályos koráig oktatta írás, olvasás, nyelvtan, rajz és torna tantárgyakból, az együtt töltött időszak pedig meghatározó volt mindkettőjük számára. Deák működése alatt kedvenc tanítványa mindhárom iskolaévét kitűnő, illetve jeles eredménnyel zárta, ráadásul a diák erkölcsi magaviseletét és szorgalmát is hasonlóképpen minősítették. Ez különösen Karinthy későbbi „iskolaundorából” fakadó bukdácsolása ismeretében figyelemre méltó. A következő évet már a Zerge utcai főreáliskolában kezdte, ahol tanulmányi eredménye meg sem közelítette az előző esztendők teljesítményét. Az időközben kamasszá cseperedett irodalmi csodagyerek utóbb is tisztelettel gondolt vissza tanítójára, egy ízben, 1900 júniusában pedig meg is látogatta otthonában. Erről az alkalomról a következőket jegyezte fel gyermekkori naplójában: „… múlt héten voltam a VII. [IV.] elemi osztályos tanítómnál kehidai Deák Jenőnél, akit három teljes éve nem láttam. Nagyon csinos garzon lakása van, és engem rögtön megismert, mert engem nagyon szeretett. Ő Deák Ferenc unokája [unokabátyjának az unokája] és nagyon derék embör. Beszélte, hogy épp tegnap előtt (t.i. akkortól számítva tegnap előtt) beszéltek rólam a tantestületben a tanítók közt és mindenféle óriási geniet [zsenit] fogtak rám stb. A papának sokat beszélt rólam, mondta, hogy ő nekem mindig rajzolni valót adott és hogy biztosan tanítasson festőnek a papa (?) stb. Aztán azt is mondta, hogy engem nem lehetett megfogni semmibe. Adott egy könyvet „Göcseji Históriák” amit ő írt és Jankó János rajzolt a leghíresebb caricatúra rajzoló. Nagyon érdemes.”

A kedélyes alaptermészettű Deák Jenő és a hasonló mentalitású Karinthy Frigyes életében is főszerepet játszott a tréfálkozás. Karinthyról köztudott, hogy egész magyar irodalmunk legnépszerűbb és legtöbbet idézett humoristája. A másik oldalon viszont a jó humorérzéket eredendően deáki vonásként tartjuk számon, a haza bölcsének tulajdonított vicces adomák köteteket töltenek meg. Ahogy jeles unokabátyja, úgy Deák Jenő sem vetette meg a tréfát, számos élce és humoreszkje látott napvilágot az Uram-Bátyám, a Borsszem Jankó, a Bolond Istók és a Mátyás Diák című korabeli élclapokban. E tekintetben főműve azonban a Karinthy naplójában említett Göcseji Históriák című elbeszéléskötete volt. Deák zamatos nyelvezetű munkája 1899 karácsonyán került az ünnepi könyvpiacra és széles körben kedvező fogadtatásra talált. „A tizennégy elbeszélés mindenikében egy-egy csattanós ötletet beszél el a fiatal szerző, jóakaró szelíd humorral ecseteli földijeinek ügyes-bajos dolgait s életük sokféle furcsaságait. Annál közvetetlenebb a hatás, melyet az olvasóra gyakorol, hogy a saját nyelvükön szólaltatja meg embereit s így kötete nemcsak néprajzi beccsel bír, hanem egy még kevéssé ismert tájnyelvnek is érdekes ismertetése” – olvashatjuk a kötet rövid recenzióját a Budapesti Hírlap 1900. január 20-i számában. A Göcseji Históriákban valóban visszaköszönnek Deák Jenő gyermekkori benyomásai, a szülőföld és környéke – Oroklán, Vakola, Lickó, Válicka –, vidám elbeszélései azonban a kitalált események és szereplői miatt történeti értékkel már kevésbé bírnak. (Az anekdotagyűjteményt 2009- ben dr. Szinku Mihály jóvoltából a Zalatárnoki Faluvédő- és Közművelődési Egyesület hasonmás kiadásban újra megjelentette.)

„Humorban nem ismerek tréfát” – vallotta egykor a poén nyugatos nagyágyúja, Karinthy Frigyes. És valóban, a derűs fővárosi tanító és a briliáns elméjű író és irodalmi karikaturista kapcsolatában egyaránt ötvöződött a tisztelet és a bohóságra való fogékonyság. Ezt mi sem támasztja alá jobban, hogy hosszú évek múltán, amikor 1913-ban Deák Jenő iskolaigazgató tanári működésének negyedszázados jubileumát ülte a Rottenbiller utcai polgári fiúiskolában, Karinthy Frigyes már ismert emberként jelent meg a pódiumon, és a volt tanítványok nevében meleg humorú visszaemlékezéssel ünnepelte egykori tanítóját.