Az országosan elismert Válicka citerazenekar a Göcsej tetején muzsikált

– Ha módunkban áll, minden évszakban tartunk tábort, de eljárunk a barátainkhoz is továbbképzésekre, népzenei találkozókra. Célunk a tanulás, a gyakorlás, a tudásunk pallérozása. Fontos a feltöltődés, a barátkozás, a közösség­építés – fogalmazott Nagy Kata, az immár 42 éve együtt zenélő, sokszoros Aranypáva-­díjas és Aranypáva különdíjas, Zala Megye Kiváló Népzenei Együttese címet elnyert, Zalaegerszegért díjas és számos országos elismerést kiérdemelt együttes vezetője. – Ezúttal a Sümegi pince vendégházába fészkeltük be magunkat, a házigazda család tagjai közül Anita és Zoé is tagja a zenekarnak, s meghívásukat örömmel fogadtuk. Hétköznap mindenki rohan, a próbákon alig jut idő a beszélgetésre, a barátkozásra, az ilyen alkalmakkor viszont emberileg is közelebb kerülünk egymáshoz.

Mert a reggeli, a délelőtti, a délutáni, az esti és az éjszakai muzsikálás egy része tanulás, gyakorlás, a többi örömzenélés. Amiben, talán nem véletlenül, ezúttal népes hallgatóság is részesülhetett – pénteken a Göcseji dombérozók családi csillagtúrájának és éjszakai csillagvizsgálóinak, szombaton a bormustra vendégseregének alapozták meg a jó hangulatát.

– Országosnak hirdetett táborunkba Nagy Zoltán Kecskemétről érkezett, az ő segítségét kihasználva máris egy kecskeméti dalcsokorral bővítettük a repertoárunkat – említette Kata.

– Ha egyvégtében végigjátszanák, hány órán át zenélnének?

– Amíg a kezünk bírja! – vágta rá Kupó Balázs a csapat helyeslése közepette. Rövid diskurzus után a 7-8 órás folyamatos zenélésben állapodtak meg, természetesen úgy, hogy közben egyetlen dalt sem ismételnek.

Nagy Zoltán a kecskeméti Vadhajtás Citerazenekar tagja, Tiszakécskén találkoztak a Válickásokkal, ott szövődött közöttük a barátság. A viszonylag fiatal együttes 2010-ben a Líra Zeneiskola felsőbb éves tanulóiból alakult, a népzene, elsősorban, a citera szeretete fonta őket egybe a fősodortól kissé eltérő Vadhajtássá.

– Minden tájegységnek kicsit más a népzenéje, előfordul, hogy ugyanannak a dallamnak más a szövege, vagy ugyanazt a dalt más szöveggel énekelik az ország különböző csücskeiben. Az Alföldre a sok betyárballada és nóta jellemző, ez újdonság a zalaiaknak, míg nekünk a zalai népdalok izgalmasak – tette hozzá Nagy Zoltán.

Akárcsak az alfölditől eltérő dombvidék és a göcseji ételspecialitások – szombaton például a krumpliprószával és a szarvaspörkölttel ismertették meg a vendégeket.

– Már készülünk a tiszakécskei népzenei találkozóra, az őszi fellépésekre. Örömünkre zalaegerszegi és falusi rendezvényekre egyaránt hívnak bennünket, a legutóbb Egerváron és Zalaboldogfán, valamint a gébárti fazekastalálkozón léptünk fel. A táborban tanult dalokat az egész zenekarral begyakoroljuk majd, s legközelebb ezekkel is megismertetjük a népzenekedvelő zalaiakat – mondta búcsúzóul Nagy Kata.