A Blahalouisiana új zenei dimenziói

A székesfehérvári zenekar 2012-ben indult, s az elmúlt öt év alatt teljesen új dimenzióját nyitotta meg a hazai könnyűzenének. Előszeretettel nyúlnak vissza a ’60-as ’70-es évek blues, soul és beat zenekaraihoz, ugyanakkor a hangzásukban a modern amerikai dalszerzők inspirálta könnyed gitárzene is meghatározó. Különlegesség, hogy párhuzamosan jelentetnek meg magyar és angol nyelvű dalokat. Az angol nyelvűekkel annak a lehetőségét igyekeznek fenntartani, hogy nyissanak a nemzetközi piac felé, hiszen az egyik legesélyesebbek egy esetleges nemzetközi karrierre.

A zenekar 2016-ban jelentette meg bemutatkozó lemezét, majd 2017 őszén új, tíz dalos albummal jelentkeztek. Az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi című korongon nemcsak a Petőfi Rádió TOP 40-es slágerlistáját hetekig uraló Túl távol, elég közel című sláger kapott helyet, hanem a Ha élni felejtek című szerzemény is. 2017. novemberében az A38 hajón tartottak telt házas koncertet, idén januárban a Művészetek Palotájában szimfonikus hangszerelésben szólaltak meg.

- Az első négy év nálunk útkeresés volt – mondta az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi album kapcsán a zenekar basszusgitáros-dalszerzője, Jancsó Gábor. – Nem terveztük, hogy négy évig várunk egy lemezre, viszont közben megjelentettünk két rövidebb kiadványt, két E.P.-t is. Az már sokkal inkább koncepció volt, hogy az első lemez után ne várjunk sokat, mert az úgysem olyan anyag volt, amin tíz új dal van, hanem inkább az első négy év best of dalai kerültek rá, négy újjal. A második lemezen már mindegyik dal új volt, és szerettük volna hamar kihozni, mert akkor kell ütni a vasat, amikor meleg.

A zenekar továbbra sem állt le, a napokban egy újabb slágerrel jelentkeztek, a Nem vagyok egyedül május végén látott napvilágot. Jancsó Gábor erről azt mondta: a jövőre tervezett harmadik album beharangozójának szánták, szeptemberben pedig egy újabb friss szerzeménnyel szeretnék kényeztetni a közönségüket.