2018.04.22. 13:00
A természet adott új inspirációkat Leclerc Szelényi Ulriknak
Azzal, hogy közel húsz esztendeje Magyarországra költöztünk, nemcsak az életem, a művészetem is átalakult. Új témákkal, új ciklusokkal kezdtem el foglalkozni, de a megformált anyag is változott.
Leclerc Szelényi Ulrik szobrászművész márokföldi otthonában, az egyelőre Empátia munkacímmel felruházott új szoborpárral Fotó: Gyuricza Ferenc/Zalai Hírlap
Többek között ezt mondta önmagáról az Őrség peremterületén, az alig néhány tucatnyi lakossal bíró Márokföldön élő Leclerc Szelényi Ulrik. A Németországban, emigráns magyar családba született szobrászművész szerint Zala idilli környezet ahhoz, hogy egy alkotó ihletet kapjon. Nem kell ehhez más, csak a természetben eltölteni néhány órát, hiszen attól valósággal feltöltődik az ember. Neki pedig szerencséje van, hiszen minden pillanatát a természetben éli.
- Számos szobrot készítek madarakról – mondja a fentiek magyarázatául. – Ez akkor is megvolt, amikor Németországban éltünk, de közel sem ilyen formában. Ma rengeteg madár vesz körül, télen etettem is őket, amit ilyenkor, tavasszal azzal hálálnak meg, hogy ott maradnak a kertemben. Mindenhova befészkelik magukat, én pedig folyamatosan nézem őket, és hallgatom a csicsergésüket. Aztán szobrot készítek abból, amit megfigyeltem. Lent, a telek alján néhány éve gémek is fészkeltek. Azokat is állandóan néztem, majd egyszer csak az jutott eszembe, kellene egy gémet is alkotnom, s meg is csináltam. Többen is azt mondták róla, hogy az lett az egyik legjobb munkám. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy gólya évek óta nem fészkel már ebben a faluban.
Helyben van az alapanyag
Leclerc Szelényi Ulrik leginkább a futurisztikus jellegű ember- és állatábrázolásairól ismert, amelyek készítéséhez egykori paraszti munkaeszközöket, a falusi életmódhoz kötődő tárgyakat, illetve gépalkatrészeket használ fel. Mint mondotta, ezt is megyénknek köszönheti, hiszen előtte leginkább úgy vásárolta az alapanyagot a szobraihoz, ám mióta Zalába költözött, helyben, akár a saját portáján talált rá mindenre. Azt viszont kevesen tudják róla, hogy néhány éve a fa mint megmunkálandó anyag is egyre jobban érdekli.
- Ki kellett vágnom egy fát a kertemben – sorolja tovább. – Amikor fűrészeltem, néhány darabot félretettem, hátha valamikor jó lesz majd valamire. Aztán, ahogy nézegettem őket, megláttam bennük a formát. A fával való munkáim így indultak.
Ahol a munkáival találkozhat
A szobrász beszélt arról is, hogy az elmúlt esztendő kiállítás nélkül telt. Kedve s ideje sem volt hozzá, hogy elvigye valahova alkotásait. Még az olyan állandó, permanensen, évről évre visszatérő jelleggel jelentkező programjait is kihagyta, mint az őriszentpéteri vagy a grazi tárlat. Helyette a birtoka gondozására, valamint az alkotói tevékenységre fordította energiáit.
- Született néhány új szobrom, ezek Körmenden láthatóak most – folytatta. – Az ott kiállított 14 tárgyból négy vadonatúj, ezeket itt mutattam be először. Már két éve folyamatosan hívtak Körmendre, s most éreztem úgy, hogy volna értelme egy új tárlatnak.
Amikor azt kérdezzük tőle, hogy Körmend után hol lesznek még láthatóak a szobrai, Ausztriát említi. Bécs mellett van egy jól ismert kortárs galéria, oda kértek tőle négy kisebb művet.
A szobrász hozzáteszi: vannak félkész munkái is, ezeket azonban nem szívesen mutogatja. A fémszobrait előttünk is titkolta, a fából készült Empátia párost azonban már látták néhányan, így mi is megtekinthettük.
- Ez két összetartozó forma – mutatta. – Elválaszthatatlanok egymástól, külön nem is értelmezhetőek. Még nem vagyok teljesen kész velük, kell dolgoznom a felületükön, és a festés is hátravan, ám az alakok már véglegesek.
- Mindig van egy elképzelésem, hogy mit is szeretnék megvalósítani – magyarázta a szobrai kapcsán. – Ezeket a terveket papíron rögzítem is, majd utána kezdem el a megvalósítást. Van egy új faszobrom, amin jelenleg dolgozom, hetente egyszer biztosan hozzányúlok. Nem kell sietnem, hiszen már néhány éve nyugdíjas vagyok. Augusztusra, az idei őriszentpéteri kiállításra biztosan készen lesz.