Pély Barna zenélésről, közönségről és szólólemezéről mesélt

Pély Barna dalszerző-énekes--előadóművész, a többek közt a Hófehér Jaguár és a Keserű méz című slágereket is jegyző egykori United zenekar front-embere, s egyben a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola jazz tanszakának tanára mondta mindezt lapunknak a közelmúltban megjelent önálló nagylemeze kapcsán.

A zenész még az elmúlt év végén Improvised Destiny cím alatt készítette el albumát, amely a másfél éve zajló szólóturnéjának programjára épült.

- Régóta akartam szólólemezt, de nem voltam teljesen biztos abban, hogy milyen legyen a hangzása – kezdte mesélni a történetét. – Amikor a legutóbbi zenekarom, a B The First abbamaradt, egyre csak azt éreztem, hogy elegem lett a zenekari tagságból, s elkezdtem szólóban koncertezni. Az elmúlt húsz év során rengeteg dalt írtam, amiket úgy, abban a formában akartam a közönségemnek megmutatni, ahogy megszülettek.

Cicoma és túlhangszerelés nélkül, egyedül, egy szál gitárral a kezemben, s egy looper biztosította technikai háttérrel mögöttem. Maga a turné azonban jóval többet adott, mint amit reméltem tőle, rengeteg inspiráció ért az utazások során és a közönség részéről is, ezek pedig folyamatosan befolyásolták, hogy a színpadon hogyan szólaltak meg a dalok.

Rengeteg volt a rögtönzés és az inspiráció, ez pedig oda vezetett, hogy nemcsak a dalok változtak folyamatosan, de egy olyan dallista is kialakult, amelyeket aztán már valóban érdemesnek tartottam stúdióban is rögzíteni. Az Improvised Destiny cím – ami magyarul Rögtönzött sorsot jelent – erre a folyamatra kíván utalni.

Pély Barna azt mondja, az album rögzítése során egyetlen cél lebegett a szeme előtt: ugyanazt a minimal hangzásvilágot szerette volna konzerválni, mint ami a koncertjeire is jellemző volt, de ettől függetlenül is sokat agyalt a dalok végleges változatain.

Elsősorban saját maga miatt, de azt sem tagadja, hogy a világban végbemenő popzenei forradalom – ami felszínre dobta az olyan „selfmade man” művészeket, egyszálgitáros dalszerző-előadókat, mint például Ed Sheeran -, is meghatározó módon befolyásolta döntését.

Az énekes-gitáros-dalszerző szerint a színpadon egyedül, szólóban zenélni teljesen más, mint amikor egy zenekar tagjaként áll ki oda az ember, de a háttérmunkában, például a dalszerzés folyamatában is egészen más lehetőségeket kínál. A legfontosabb, hogy szólistaként nem kell alkalmazkodnia a zenekari társakhoz, illetve domináns személyként a társait sem kell rábírnia arra, hogy hozzá alkalmazkodjanak. Úgy fogalmaz: a zenélés nyújtotta közösségi élményt ő már nem a zenekara tagjaival, hanem a közönséggel éli meg.

Mindez jelentősen felgyorsítja az önkifejezés folyamatát, amit a kortárs könnyűzenében az egyik legnagyobb értéknek tart.

- Azt látom, hogy újra fel-értékelődött az a fajta megközelítés, aminek köszönhetően a zene keltette érzelmekre, az alapvető üzenetekre – legyenek azok akár zenei, akár szövegi síkon – a minimal megoldások és minimal hangszerelés miatt jóval könnyebben reagál a közönség – fejtegette tovább a zenész.

- Olyan ez, mint egy társadalmi vagy szocializációs fejlődés. A popzene ugyanis kiváló táptalaj arra, hogy a napi érzelmeket és a napi problémákat megfogalmazzuk. Én amúgy is elemző zenész vagyok, aki mindig a legerősebb aspektusát, a legerősebb nézőpontját keresi az adott dalnak, és azt igyekszik a közönség elé vinni.

Pély Barna kérésünkre azt is elmondta, szerinte nem kell feltétlenül professzionális zenésznek lenni ahhoz, hogy valaki érzelmeket tudjon közvetíteni. Ezért aztán azoknak a produkcióknak is megvan a létjogosultságuk, melyek akadémiai szinten ugyan nem állják meg a helyüket, de megérintik a közönséget.

- Zenehallgató nélkül nem létezik zenész – jelentette ki, majd azt is hozzátette, a siker két ösvényen keresztül érhető el, vagy idomul a trendekhez az ember, vagy annyira egyedi dolgot művel, amire mindenki felkapja a fejét. Ő utóbbi híve.

Pély Barna mindezek mellett beszélt arról is, hogy a lemezén szereplő, illetve a turnén játszott dalok némelyikét a B The First által is hallhatta már a közönsége.

A folyamat azonban fordítva történt, mint ahogy ma látszik, hiszen a dalok előbb születtek, mint maga az együttes. Azáltal, hogy most szólóban is megmutatja őket, gyakorlatilag az eredeti változatokhoz tér vissza, melyek az énekes szerint a blues műfajához állnak közel.

- Nagyon szeretem a blues világát, de a blues témájához szerintem az angol nyelv sokkal jobban illik – sorolta tovább a zenész. – A magyar a popzene nyelve, most is írok magyarul olyan dalt, ami bár nem United-es, de azért vannak benne jócskán olyan elemek, melyek a napi popzenét idézik, vagy súrolják.

Ezt már a következő szólólemezemre, amiről azért is vicces beszélni, hiszen még csak most tartom az elsőnek a lemezbemutató koncertjeit.