A „Papírholdnak árnya ring” arcukon

Úgy hisszük, A vágy villamosa című drámát jól ismerjük, hiszen gyakran halljuk a címét.

Hogy valójában nincs így, az meglepetésként hathat. Például akkor, amikor megnézzük a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium Szépirodalmi Műhelye legújabb bemutatóját. A Bajnóczy Zoltán vezette csapat évről évre magasabbra teszi saját magának és nézőinek a mércét (tavaly a Rosencrantz és Guildenstern halott című Tom Stoppard darabot láthattuk tőlük). A tanár úr ezúttal saját darabfordítását rendezte meg a diákokkal.

Az amerikai Tennessee Williams (1911-1983) ebben a drámában, mint az irodalomtörténészek megállapítják, saját családja alakjait, valamint az amerikai polgárháború után széthullt Dél világát summázza, amikor épp New Orleansban él. (Nővére, Rose a női főszereplő mintája, aki karcsú szépség volt, s skizofréniával kezelték fiatal kora óta.) Blanche DuBois francia felmenők lecsúszott utóda, aki mindenét vesztve – a valósághoz közelebb álló életet választó – húgához kénytelen költözni.

A vágyott múlt és a jelen feloldhatatlan ellentétben áll benne, a környezete nem képes megbirkózni a zavart nő jelenléte adta feladattal, s ő sem könnyíti meg.

A zalaegerszegi gimnazisták kemény munkát végeztek. Valószínűleg sokkal többet tudnak saját magukról, mint amikor belekezdtek a próbafolyamatba. Blanche (Bicsák Réka) indiszponáltan is eltökélt túlélő, gesztusai irritatívan nem evilágiak, már ha egyáltalán tudjuk, melyik világ élhető. Testvére, az állapotos Stella (Balázs Regina) kevesebb árnyalattal, de ösztönösen óvó lélek, ám neki sem adatik meg a felhőtlen jövő, amit döntése masszív árnyékba von. Stanley (Nagy Barnabás) baltával faragott személyiség, másfelől elveszett kisgyerek, ha igazán bajba kerül.

Kettejük szerelme sok mindent kibír. Mitch (László Marcell), a feleségre vágyó öreglegény majdnem bedől az őt mindig alulvilágított szobában fogadó kifinomult hölgynek, de csak kiderül, hogy Blanche miből élt, miután Álomlak elveszett és mielőtt idejött. A szereplőtársak (Léber Lilien, Gál Flórián, Bogdán Rebeka, Jandó Ákos) pontos keretezői annak a – spanyol ajkú bevándorlókkal teli – negyvenes évekbeli amerikai külvárosi miliőnek, amelynek a teke, a kocsma, a póker és a whisky a mozgatórugója. A hangoskodás, a férjek otrombasága ellenére mégis családias melegségben élnek így együtt. Hogyan tudnák integrálni a közönséges életükre folyton emlékeztető zavart nőt...

A Szépirodalmi Műhely játszói nem törekszenek hozzájuk nem illő érettségre, az intonáció esetlensége éppúgy hozzátartozik az előadáshoz, mint az ijedt érzelmek áradása. A legtöbb Bicsák Rékára hárul, aki lelassított élettempóban működik, mindvégig ügyelve a kulcsfontosságú kézmozdulatra.

Miért?

A darabban föl-alá járkál egy néma szereplő. A Lány (Szládovics Fanni) időről időre a nézőtér első sorából lép a díszletbe, mígnem a végén, Stella megszületett kisbabájának üres pólyája felett állva rágyújt – Blanche mozdulatának hajszálpontos másával. Semmi se múlik nyomtalan, hiába szeretnénk felejteni.

A megjelenítés a Hevesi Sándor Színház díszlettára jóvoltából korhű is meg kortalan is, a szövegfordítás pedig még kis tréfát is megenged magának: „A Tennessee-nek nincs párja”, mondják a Hennessy whiskyre utalva.

Kérdezhetjük, való-e a sűrű, fülledt, erőteljes indulatokkal tarkított darab a diákszínjátszók repertoárjába. (Ivás, cigi, verekedés, erőszak...) Ne tegyük, csak akkor, ha hisszük, az élet kettémetszhető a széplelkű diákévekre és a tutira előtűnő, sajnos, olykor igen sötét szövetű nagybetűsre. Elgondolható, ezek a fiatalok, köszönhetően tanáraik efféle munkájának, biztosabban igazodnak majd el az elébük kerülő emberi problémák közt, s talán az előítéleteik is árnyaltabbak lesznek.

Mivel New Orleansban járunk, a zene fontos pillér. Ám, miután e sorok írójának a műveltségén ez ügyben lyuk tátong, Bajnóczy tanár úr segít. Tehát: „a zenei alapmotívum Gershwintől a Summertime – az elején, a végén és a csábítási jelenetben Sidney Bechet korabeli trombitás verziójában, amúgy pedig Keith Jarrett jazzes-zongorás feldolgozásában.

Blanche rádión Xavier Cugat Sway című dalára táncol, majd Frank Sinatra Brazil című dalára flörtöl Mitch-csel. Blanche az Ella Fitzgeraldtól is ismert It’s Only a Paper Moont énekli az én magyar szövegemmel (Papírholdnak árnya ring...) A polkadallam Dick Continótól a Clarinet Polka.” Köszönet.

A színdarabot háromszor játszották eddig. Háromszázharmincháromszor kéne, hogy elegen lássuk.