Húsz éves a Zalaszentbalázsi Népdalkör

Utóbbit bizonyítja az is, hogy az idén 20 éves Zalaszentbalázsi Népdalkör jogelődje, a pávakör 40 éve alakult meg. Az ember életében a 20 év is nagy idő, hát még a 40 – de mindnek részese volt Beke Miklósné, a népdalkör vezetője, aki nem mellesleg az általános iskola igazgatója.

– Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt... Ennyi idő távlatában az emlékek néha  kicsit már népmesei homályba burkolóznak – fogott a kezdetek felidézésébe Beke Miklósné. – Éppen 40 évvel ezelőtt alakult meg a népdalkörünk jogelődjének számító pávakör 1977-78 telén. Én kezdő tanító voltam, s ennek okán is kissé félve fogtam e hagyományőrző munkához, ám a rendkívül jó hangú, kedves zalaszentbalázsi énekesekkel és dr. Gőcze Rezső igazgató úr biztatásával szép sikereket értünk el. Vagyunk még páran, akik emlékszünk azokra a békebeli fellépésekre. Sajnos, az akkori alapító tagok közül már sokan nincsenek közöttünk...

Mint azt Beke Miklósné hozzáfűzte: a rendszerváltás környékén néhány évnyi kihagyás után 1998 januárjában, egy nagyon hideg, téli napon Molnár Mihály, a község akkori polgármestere kezdeményezésére este újra összegyűlt a csapat a közös dalolás öröméért. Idősek, fiatalok egyaránt eljöttek és közel negyvenen gyűltek akkor össze. Ebből aztán mindenki látta, tudta, érezte: a hagyományt folytatni kell.

– Ez megadta a lökést az újrakezdéshez és megalapítottuk a Zalaszentbalázsi Népdalkör Egyesületet – folytatta népdalkör vezetője. – Persze, az elmúlt 20 évben folyamatosan változott a létszám, többen kimaradtak közülünk, mások pedig csatlakoztak hozzánk. Most 16 tagja van az együttesnek. Számukra felemelő érzés a közös dalolás, de a vidám együttlétek is nagyon fontosak a munkában megfáradt falusi embereknek. Kodály Zoltán szavai jutnak eszembe erről: „Az ének szebbé teszi az életet, s az éneklők másokét is.”

Beke Miklósné azt is jelezte: az elmúlt 20 évben számtalan alkalom nyílt a bemutatkozásra szűkebb pátriájukban, az ország távoli pontjain és külföldön egyaránt.

– Mennyi élmény, csodálatos emlék fűződik az abasári, Szeged-tápéi, egri, szentendrei, egyházashetyei, budapesti, villányi, fonyódi, badacsonyi fellépésekhez, hogy csak néhányat említsek – sorolta a karvezető. – A római, velencei, ausztriai, mariazelli, erdélyi, celjei kirándulásokhoz. Fel sem lehet sorolni azt a rengeteg helyszínt, ahova a népdalkör tagjai eljutottak az éneklés által – s ahova talán a népdalkör nélkül sohasem tudtak volna...

Persze, a népdalkörösök élete nem csak a felhőtlen szórakozásról szólt, mindig szem előtt tartották a szakmaiságot is. Például rendszeresen szerepeltek a KÓTA által kiírt népzenei versenyeken, valamint a Vass Lajos Népzenei Szövetség által rendezett fesztiválokon. Számtalan aranyérem, az aranypáva díj és a XIII. Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjén szerzett nívódíj büszke tulajdonosai. 2004-ben a Magyar Rádió népzenei osztályán és a szlovén rádióban is stúdiófelvétel készült a dalkörrel, az ezekben felvett népdalaik ma is hallhatók a rádiókban. Sőt, támogatók segítségével lemezük is készült.

– Értéket, hagyományt közvetítünk a jövő nemzedékének – jelentette ki végül Beke Miklósné. – Valljuk: gyökereinket nem tagadhatjuk meg, hiszen mindannyian azokból táplálkozunk.