Amíg a színpadkép összeáll – egy délután a Hevesi színház díszítőtárának munkatársaival

– Nem volt könnyű felhordani őket ide, a házi színpadra, ami a színház épületének az egyik legmagasabb pontja – mondja még. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük történetünket délután három óránál, amikor a Hevesi Sándor színház díszítőtárának legénységével találkozunk. Ezt követően az események percről perce, pontos időbeosztás szerint történnek. A nagyszínpadon a Pán Péter ifjúsági darab megy, amikor annak vége, le kell bontani a díszleteit, s azonnal fel kell építeni a Caligula helytartója darabét, mert a társulat este hét órakor ezt adja elő. A másik csapat, ahogy már megismerhettük, a Vihar kapujának díszleteivel foglalatoskodik…

A díszítőtár két csapatra oszlik, Imre István és Ható István színpadmesterek vezetésével hat-hat fős brigádok gondoskodnak arról, hogy minden díszlet flottul álljon a színpadon. A díszítőtár munkáját Oláh János színpadi felügyelő hangolja össze.

-A díszleteket a műhelyház gyártja, s amikor elkészültek, segítnek az első összeszerelésben. Ennek öt nappal a bemutató előtt meg kell történnie. Ezt követően mindenről mi gondoskodunk, a színpad mögötti terekben zsúfoljuk össze a naponta játszott darabok díszletét mindaddig, amíg le nem kerül a műsorról egy-egy színdarab – mondja.

- Emellett gondoskodnunk kell a díszletjelzés építéséről is, ami a próbák kezdetétől a végleges díszletek elkészültéig a színpadon van a próbafolyamat alatt – veszi át a szót Ható István. – Kapunk egy tervrajzot a díszletről, s a régi, már elbontott elemekből meg kell építenünk az ideiglenes lépcsőket, emelkedőket, ajtókat, hogy a színészek mozgása a színpadon a végleges tereknek megfelelően történhessen. Ezt az ideiglenes díszletet is éppen úgy rögzítenünk kell, mint a végleges díszletek elemeit. Elsődleges a biztonság, az anyagok szakszerű rögzítése fontos követelmény – teszi hozzá.

Folytassuk történetünket Imre István csapatával a házi színpadon, ahol a riportunkat elkezdtük. A díszítőtár öltözőjétől több hosszú folyosón, lépcsők sokaságán jutunk fel ide, ahova a díszleteket kézzel kell felhordani a díszítőknek, itt ugyanis nincs lift.

- Vigyáznunk kell a lépcsőkre, a falakra, hogy kárt ne okozzunk. Sajnos ez az épület eredetileg nem színháznak épült, bizony nem könnyű megtanulni, hova miként lehet eljutni. A házi színpad azért is jár plusz munkával, mert itt nem tudjuk tárolni a díszleteket, ezt a teret a bábszínház is használja, előadás után innét mindent el kell pakolnunk – magyarázza Imre István, akinek csapata a Szent Péter esernyője darab díszleteit is gondozza. Sőt, nem csak a díszleteket építik, szerepelnek is a darabban, az egyes fordulatoknál jelmezbe öltözve vonulnak be többször is a színpadra, s közben természetesen átrendezik a díszleteket is.

- Nagyon izgultam már korábban is, amikor ki kellett menni négyszáz ember elé átrendezni a díszleteket. Ebben a darabban meg be is kell öltöznünk, s egy kicsit szerepelnünk is. Az igazságot megvallva, mindig van bennem drukk ilyenkor – árulja el Nágli Roland.

Ható István csapata eközben várja a Pán Péter darab befejezését, illetve, közben segíteniük is kell a színpadon.

- Az egyik színészt, Katona Leventét felfüggesztve, mintha csak az oldalfalon járna, át kell húznunk a színpadon – mondja Jordán Kornél, s invitál, hogy nézzem meg miként történik mindez. A színészre hegymászó felszerelés kerül, s egy kifeszített kötéllel húzzák át a színpadon, miközben ő a falon járást imitálja. Látványos jelent…

Létai István kalóz kalapot nyom a fejére, ő is szerepelni indul.

- A színpad padozatához rögzített ágyat kell felállítanom, amiből így, egy kettős ajtókeret lesz. Mindez nyolcvan százalékra levett fényerősségnél történik, a közönségnek nem tűnik fel, hogy nem a szereplők egyike vagyok – mondja Létai István. Varga Attila meg azzal folytatja, hogy a Caligulában – egymás között csak így nevezik a darabot – ők is szerepelnek. Katonákat testesítenek meg a két hivatásos, Hertelendy Attila, meg Szakály Aurél színészek mellett.

- Szkanderezünk, sörözünk, zsákokat hordunk a színpadon. Most, előbb lebontjuk a Pán Péter díszletét, s felépítjük a Caliguláét, aztán, aki szerepel megy majd beöltözni az esti darabra – fogalmaz Varga Attila.

Négy óra húsz perc, a díszítők szobájában megszólal a hangszóró:

- A Pán Pétert befejeztük, kérjük a színpadra a díszítőket!

- Itt vannak a szerszámok – mondja Ható István, s három akkumulátoros fúrógép készlet dobozát adja át kollégáinak. Ezek a kisgépek nagy segítséget jelentenek a díszletezőknek. Biztonságosabb, facsavar kötéseket lehet velük kialakítani a régi szegezés helyett.

Egy komplett díszlet lebontása nem is olyan kis munka, alakul ki bennünk a sommás vélemény, miután végig nézem a Pán Péter díszletének elbontását. Ez a bontás, lévén a Pán Péter új darab, most történik először, így a műanyagpadlón be kell jelölni, hogy hol álltak a falak, aztán a padlót is fel kell szedni, majd visszahelyezni a deszkákra az eredeti fekete graboplast borítását, befedni a zenekari árkot, s ezt követően lehet csak behozni a Caligula díszletének elemeit.

A gépágyúval felszerelt terepjáró betolása gondot jelent, a szűk helyen nem lehet úgy kanyarodni vele, hogy beférjen a nyíláson. A fiuk megragadják a gép hátulját és egyenes irányba fordítják a terepjárót. Már csak a színpad szélességű háttérfal van hátra, amit most nem kell kézzel mozgatni, hiszen a falat az első alkalommal felhúzták a zsinórpadlásra, csak le kell engedni a helyére. Négy óra ötven perc, áll a Caligula helytartójának díszlete, kezdődik a színpad bevilágítása, de ez már egy másik csapat munkája.

-A színpad belső tere 18 méter magas, sok minden elfér a levegőben. Szinte minden darabban kell használni ezt a szerkezetet – mondja Oláh János, s mindezt igazolandó Létai István hozzáteszi, hogy az Evita musicalben ő mindvégig a zsinórkarzaton van, mert folyamatosan váltakozva kell belógatni a színpadra az argentin zászlót, vagy Perón képeit.

Oláh János 1986-ban jött a debreceni színházból Zalaegerszegre színpadmesternek, több éve ő irányítja a teljes csapat munkáját.

-A feladataink nem a normális munkarendhez igazodnak. Van, hogy vasárnap építünk, vagy éjjel, az esti előadás után bontunk, s állunk át a következő darabra. A kollégák közül többen is megkapták az Arany Deszka-díjat, ami a színház házi elismerése – újságolja a színpadi felügyelő.

Imre István 1982-ben a színház alakulásakor került a Hevesibe:

- Előtte a MOM-ban dolgoztam, s örökre itt ragadtam. Hogy mi a jó benne? Az, hogy kiváló emberek munkáját segíthetem, s a sok, percnyi pontossággal teljesítendő feladat mellett szabadnak érzem magam – vélekedik a színpadmester.

- Hazaviszem a munkabeosztást, színes kifestővel kihúzom a díszletépítés időpontjait. Van úgy, hogy nagyon bonyolult egy díszlet, a Made in Hungária díszletének felépítéséhez például három óra kellett. De az ember nem sajnálta rá az időt, mert a közönség felállva tapsolta meg a produkciót. Ebben a mi munkánk elismerése is benne volt – fogalmazza meg a lényeget Létai István.