A megújult Szent Család Óvoda egy délutánra kinyitotta kapuit volt gyermekei és családjaik előtt

– Honnan indult a Szent Család Óvoda?

– Szeptemberben megtörtént a hivatalos átadó ünnepség, és egy öt csoportos, a mai kor kívánalmainak megfelelő modern épületben kezdhettük meg ezt a tanévet. De bennünk volt az a vágy, hogy azokat a családokat, volt óvodásainkat, és azokat az embereket is meghívjuk, és együtt adjunk hálát az óvoda létrejöttéért, akikkel annak idején együtt kezdtünk, együtt növekedtünk, akik nélkül a mai nap nem létezhetnénk, és nem lenne jövőképünk. Ez az óvoda 27 éve működik a városban, de ezt megelőzően néhány évig még csak Isten tervében létezett, és a mi szíveinkben és vágyainkban. Ekkor elindultak az első hittancsoportok a városban, egyik itt, a Köztársaság úti óvoda épületében. 1997-ben hosszú, imádságos, szervezős küzdelem gyümölcseként megvalósulhatott az óvoda. Az egésznek a motorja Farkas Zoltánné Márti, aki nélkül nem jött volna létre az óvoda, illetve Lola néni, Julcsi néni – mesélt az óvoda történetéről az intézményvezető. – Mi, fiatalok, akkor elkezdtük a teológiát, és már egyre többen lettünk, akik meghívást kaptunk Isten óvodájába. Abban az időben az egyház nem tudta működtetni az óvodát, ezért előbb létrehoztunk egy egyesületet, majd a Gyermekeinkért 2000 Alapítványt, amely két csoportot tudott elindítani egy olyan önkormányzati épületben, amiben mellettünk egy önkormányzati két csoportos óvoda is helyet kapott. Nagyon sok küzdelmen mentünk keresztül, az együttélés, az alkalmazkodás mindenki részéről sok-sok áldozatot kívánt. Egyre nagyobb volt az érdeklődés az egyházi óvoda iránt, míg az önkormányzati óvodában elfogytak a gyerekek, őket máshol helyezték el, nekünk pedig felkínálták az egész óvodaépületet, így tudtunk bővülni még egy csoporttal. Minden egyes növekedésünk összefogást kívánt meg a családok, az óvoda, a pedagógusok, az egyház és az önkormányzat részéről. Hamarosan kinőttük a három csoportot, és ekkor újabb küzdelmek következtek. A negyedik csoportot a meglévő tornatermünk helyén, nem egészen szabályosan, de el tudtam indítani, amikor a mellettünk lévő ház tulajdonosai megkerestek minket, hogy eladnák a házukat. Az önkormányzat a mi összekoldult hozzájárulásunkkal megvásárolta nekünk ezt a házat. Ez a gyűjtés egy egész város összefogását indította el, a színház, az aquapark jótékonysági rendezvénye bevételét megkaptuk. Aztán a gyerekek elkezdtek imádkozni, hogy az óvodának legyen kápolnája, amiben van egy kisharang és egy nagyharang. A régi óvodaépület nagyon rossz statikai állapotban volt, így nem bírta volna el a teljes felújítást, kiderült, el kell bontani. Ugyanezen a napon, amikor ezt megtudtuk, megkeresett minket másik két szomszéd, hogy a házuk eladó. Dr. Veres András püspök atya segítségével megvásároltuk ezt a két házat. Ez az óvoda imából, a szentségek jelenlétéből, és az Istenbe való kapaszkodásból épült, a mi tégláink, a mi alapunk az imádság. Magas létszámmal működünk, Istennek legyen hála, sokan keresik és szomjazzák Istent. Az öt csoportba ma 135 gyermek jár. Mind az öt csoportban egy-egy atya a város öt plébániájáról jelen van az életünkben. Mind az öt atya számára fontos az evangelizálás, és nemcsak a gyerekeké, hanem a család minden egyes generációjáé. Ezért fontos, hogy már pici gyerekkorban meg tudjuk élni azt, hogy nem tudunk Isten nélkül létezni. Most ebben az épületben van kápolnánk és az Úristen itt van közöttünk az oltári szentségben.

– Honnan kapta az óvoda a nevét?

– A Szent Család Óvoda nevet még a létrejöttünk előtt a Gyermekeinkért 2000 Egyesületben a leendő szülők és leendő óvónénik fogalmazták meg. Szent Család Óvodaként indultunk, és ezzel meg is lett a küldetésünk, hogy a családok óvodája legyünk, a szent család mintájára. Az óvoda az egyetlen olyan hely a nevelés-oktatás rendszerében, ahol el tudjuk érni a család minden generációját. Ide nemcsak kisgyermeket hoznak el, hanem a gyermek egy eszköz az Úristen kezében, hiszen a belé vetett magot minden nap a gyermek hazaviszi, és a hit magvait ülteti el azzal, ahogy az óvodába megtanult imádkozni, ahogy létformává lett az ő kis életében a hit. Mert a hit nem hittan, hanem egy létforma. És ebbe mi is pedagógusként, és mindenféle munkatársként elkezdtünk nevelődni. Együtt szerveztünk lelkigyakorlatokat szülőkkel, együtt kezdtük keresni a hitnek a növekedési útjait. A gyermekekben jól kell elültetni a magot, amit hazavisznek, mert akkor a szülei visszajönnek, és közösséggé formálódnak. Az evangelizálás lett a víziója az óvodának, az örömhír, az élő hit továbbadása.

Stróber László atya mondja el, hogy a lelkivezetőnek milyen feladatai vannak egy óvodában. Az imádság fontos feladat, vannak olyan cursillós csoportok, akik külön imádkoznak az óvodáért. Szentségi kápolnánk van, ahol két hetente családos misét tartunk. Ez nagy ajándék mind az óvodának, mind a szülőknek, és a gyerekeknek, hogy az Úr Jézus közelében történik a hitre és az emberségre történő nevelés. Hittanórákat tartunk, nemcsak én, mert egyedül nem bírnám, hanem vannak atyák a plébániákról, akik szívesen segítenek a gyerekek hitre nevelésében. Az óvónők is igénylik a megbeszéléseket, de ők mindnyájan elvégeztek teológiai képzést, így nekem igazából csak támogatnom kell. Két családos közösség is innen indult, amelynél én magam is ott voltam az indulásuknál. Az egyik az Olajfa közösség, a másik egy kicsit idősebb közösség, és ezek a közösségek is igénylik még a támogatást.

Miért éreztétek fontosnak, hogy meghívjátok ide a mai napon a volt családokat?

Akárhova nézünk, mindenhol egy-egy családnak a keze lenyomatát vélem felfedezni, a múltba lévő családjaink nélkül ma nem tudnánk működni. Gyönyörű az udvarunk, szinte minden növény valamelyik családtól származik, a homokozót a szülők a gyerekekkel együtt ásták ki, és sorolhatnám tovább. Akárhova nézek, mindenhol látom a szülőknek a jelen lévő örökségét. És ez az örökség kötelez minket a hálaadásra, az együtt örvendezésre, ami talán erőtartalékot ad, nem csak nekünk, nem csak nekik, hanem a következő generációknak is. – fejezte be az óvodavezető.