Pusztaszentlászló Újhegyén

Előbb azonban a falu alatti völgyben, Pusztaszentlászló népszerű horgásztavánál állunk meg, melynek partjáról, a fák nyiladékán át szintén rálátunk a falu fölé magasodó hegyre, a kilátó toronyra. A csendesen fodrozódó tó mellett az Aqua Barbara termálfürdő bezárt épületei és medencéi árválkodnak a virágaikat bontó tavaszi növények között. „Kedves Vendégeink! Az Aqua Barbara Termálfürdő és Kemping, a 2022-es évre, november 6-án becsukja kapuit. A 2023. évi újranyításról tájékoztatjuk Önöket web- és facebook oldalunkon! Aqua Barbara csapata.” olvashatjuk a fürdő honlapján. Ilyen tájékoztatás azonban 2023 tavsszán nem történt, a fürdő egész évben zárva maradt, s mint megtudjuk, az idei, azaz a 2024-es nyitásról sincs reménykeltő híre a falunak. A fürdő nem az övék, erre nincs ráhatásuk…

Ezután indulunk el az Újhegyre vezető úton, a szőlőskertek látnivalói sejtelmesek, itt valami egészen különleges miliő fogad. A néhol meredeken emelkedő, évszázadok koptatta egykori szekérút, amelyen a nagy esők, a hóolvadások vize is lecsorgott, néhol egészen mély horhost alakított ki, ennek alján most aszfaltcsík vezet, a meredély szélén pedig pincék sorakoznak. Az öreg, összedőlés határán guggoló roskatag építmények mellett szépen felújított boronapincék sorakoznak. Ha ezek az épületek mesélni tudnának, izgalmas történetek rajzolódnának ki, tele szenvedéssel, izzadtsággal, lemondással, s örömmel is persze. Szinte hallani a felharsanó férfi éneket, s látni a napfény felé emelt poharakban a megcsillanó nedűt.

Felérünk a kilátóhoz, amely a mostani mérnöki fantázia remeke. Felmegyünk a torony felső teraszára, s meglátjuk a csodát, a Válicka völgyét! A táj magába szippantja a tekintetet, végigfut a haragosan zöld mezőkön, a még kopasz erdőkön, a lábunk alatt heverő falu utcáin, házain, kis fehér templomon, hogy aztán az Alpok szlovéniai nyúlványán, a Maribor környéki Pohorje-hegységen, vagy a horvátországi Varasd melletti hegyek kéklő, ködbe vesző ormán akadjon el.

A kilátó mellett kicsi, de tökéletesen újjávarázsolt boronapince áll, amit a szomszédos Pusztaedericsről mentettek át a szentlászlóiak. A látnivalók, a környék békés magához ölelése jó hangulatot ébreszt, szinte érzi az ember a környezet vonzását. S ebbe a hangulatba érkezik az ébresztés, az Újhegyi Borbarátok Egyesülete elnökének, - aki egyben a falu fiatal polgármestere is – a legutóbbi bormustrán elhangzott mondatai. „Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a környékünkre is jellemző a tendencia, miszerint egyre kisebbek a termőterületek, és egyre kevesebben foglalkoznak háztáji szőlőtermesztéssel.”

-Azt látjuk, hogy az idős gazdák el-elhagyják a szőlők alját, kivágnak belőle, mert megöregedtek, s nincs segítségük. A gyermekeik vagy elköltöztek a faluból, vagy egyszerűen elszoktak a hegytől, nem szeretnének a szüleik örökébe lépni. Alig van utánpótlás, jó, ha néhány tízen, vagy húszon éves érdeklődik komolyan a szőlő, a gyümölcsös iránt – kesereg Kaj István, az egyesület elnöke, a falu polgármestere, aki azért szép borászati eredményekről is beszélhet.

Megtudjuk, az egyesület számos szakmai rendezvényt, bemutatót szervezve próbálja a szőlészeti és a borászati munka szakmai színvonalát emelni. Népszerűsítik az innovatív borkészítési technológiákat, melyek révén megpróbálják a szőlő- és bortermelést fenntartani,

bővíteni, a borok minőségét javítani, s a Pusztaszentlászlón termelt borok szélesebb körű megismertetésével is fáradoznak. Óvják a község hegyén található zártkerti pincék, szőlők kulturális, történelmi és építészeti örökségét, a hagyományokat. Szaporítják az őshonos szőlő- és gyümölcs fajtákat. Kaj István elmondja, hogy három boronafalu picét is felújítottak, de vannak, amelyek fölött már eljárt az idő. Például az öreg gesztenyefák tövénél is áll egy boronapince maradék, mert, hogy egy nagyobb részét már régen elbontották. Nagyon sajnálja, de a maradékát sem tudják felújítani már…

- A Pusztaedericsről átmentett pincében, kisebb rendezvényeket tarthatunk, berendezése a régi borkultúra hagyományait igyekszik megmutatni. Szakmai egyeztetések, kisebb előadások, vendégfogadások voltak, s vannak az ősi falak között. Hamarosan egy újabb tanösvényt is létesítünk. A falunak van egy nagyon szép horgásztava, amely körül már van egy tanösvény, s létrehozunk egy másikat a hegyre vezető út mentén. Ehhez a pénzt már pályázaton megnyertük, reméljük a tavasszal, ezzel is elkészülünk. Ezen a szőlőfajtákat ismertetjük, bemutatjuk a szőlőfejlődés, a borkészítés lépéseit, mindazokat a fenológiai fázisokat, a növények különböző fejlődési időszakait, hogy a szőlőben mit, s miként kell elvégzeni ahhoz, hogy bor legyen belőle. Az idei, március eleji, az Újhegyi Borbarátok Egyesülete által szervezett minősítő borversenyen nagyszerű borok kerültek a zsűri elé, pedig a borkészítést tekintve 2023 nehéz év volt. Mindez az elmúlt években folytatott tudatos borkészítés és tanítás eredménye. A gazdák elöregedése mellett, a fiatalok is gyökeret vernek a hegyen, csak kevesen vannak – véli István.

Újhegy mindennapi arca a vázolt erőfeszítésektől függetlenül, a környezet szépségét tárja elénk. Mondjuk is, igen ritka a hasonlóan gondozott szőlőhegy a megyében, amely olyan látványt nyújt a látogatónak, mint ez csöppnyi bortermelő vidék, ahol mintegy ötven körüli gazda gondoz birtokot. Mert a megyét járva bizony azt tapasztaljuk, hogy nagy a szőlőskertek zsugorodása, elhagyása, pusztulása. Nem véletlen, hogy Szálinger Balázs, zalai költőnk, a szőlőhegyekről pár éve így írt az egyik versében: „Közben a hegyben, a hegyben, a hegyben / Apró hajszálerekben lüktet az élet, / Spórák, magok olajától lángol az aljnövényzet, / Indák kúsznak az ablakon, ablakon át be / A padlóra, ahol nagyapád állt, / S a hegyi pincék mint lefejezésre felvonultatott testek, / Egyszeri és megismételhetetlen sorrendben / Térdre esnek.”

Reméljük, bár itt is öregszenek a gazdák, ez itt egyelőre nem történik meg - indák kúsznak az ablakon át be…