2024.03.07. 20:00
Pálinkafőzés házilag – a zalai múzeumok is kutatják a régi módszereket
Szakmai nappal egybekötött műhelykonferenciát tartott csütörtökön a Thúry György Múzeum. A téma ezúttal a házi pálinkafőzés kultúrája volt, mely kutatásba a zalai múzeumok is bekapcsolódtak. A program keretében a házi pálinkafőzéssel és fogyasztással kapcsolatos néprajzi-történeti előadásokat hallhattak az érdeklődők, illetőleg a kanizsai múzeum Pálinkás emlékek című kamarakiállításán felvonultatott régi eszközöket és tárgyakat is szemügyre vehették a vendégek.
A műhelykonferencia résztvevőit dr. Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója köszöntötte. Elmondta, hogy a zalai múzeumok is kutatják a pálinkafőzés régi módszereit
Fotó: Szakony Attila
A konferencia résztvevőit dr. Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója köszöntötte, aki hangsúlyozta: a pálinkafőzés egykor elsősorban őszi-téli tevékenység volt, melynek jellegzetes tárgyi emlékeit a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteménye őrzi, ám egy pályázatnak köszönhetően zalai múzeumok is bekapcsolódhattak a programba. – Azt mondják, a pálinka összehozza az embereket, de mint kiderült, a múzeumokra is ugyanolyan hatással van – jegyezte meg viccesen az igazgató.
Forrás: shutterstock.com
Blau Mózes szeszfőzdéje: eleinte pálinkafőzés, majd rum- és likőrgyártás
A szakmai előadások sorát Kunics Zsuzsa, a Thúry György Múzeum muzeológusa kezdte, aki a kanizsai szeszfőzés történetét foglalta össze. Mint mondta: Blau Mózes 1835-ben alapította meg szeszfőzdéjét a városban, eleinte pálinkafőzéssel, majd 1884-től rum- és likőrgyártással is foglalkozott, ráadásul Magyarországon elsőként francia módszerrel végeztek konyaklepárlást. A telepen az 1890-es években már évente 4 ezer hektoliter bort tudtak feldolgozni és közel ugyanekkora mennyiségű törkölyt és seprűt égettek. A gyár termékeivel már 1888-ban aranyérmet kapott Pécsett, később Sopronban, Temesváron. Konyakjukkal 1892-ben Bordeaux-ban, majd 1897-ben a Brüsszeli világkiállításon nyertek aranyérmet. 1897 tavaszán pedig elnyerték a császári és királyi szállítói címet is. A gyár 1915-ig maradt a család tulajdonában, ekkor olvadt be a Dunántúli Gazdasági Szeszgyárosok Szeszfinomító Rt.-be.
Legális, illegális
Gyanó Szilvia, a Thúry György Múzeum néprajzosa a házi pálinkafőzés kutatásának nehézségeit ecsetelte. Mint elmondta: az 1920-as tiltástól kezdve a pálinka házi főzése tiltott tevékenység volt, a szabályok be nem tartói komoly pénzbüntetésre számíthattak. S bár 2010-ben a törvény lehetővé tette a házi pálinkafőzést, ennek ellenére sokan továbbra is a rejtett, illegális utat választják. A legális főzés egyik legnagyobb akadálya – az elmondások szerint – a bonyolult adminisztráció, illetve a pálinkafőző berendezés papírjainak hiánya.
– Máig egyfajta tabujelleg övezi a zugfőzésről szóló narratívát, sokan csak suttogva mesélnek az évtizedekkel ezelőtti folyamatokról, miközben büszkék is tudományukra – fogalmazott Gyanó Szilvia, aki több pálinkafőzési módszerről is beszélt. Ilyen volt többek között a fazék módszer, a kotyogós módszer, a kisüsti módszer, illetve a kuktában történő lepárlás.
Pálinkás emlékek
Ezt követően Gazdag Attila, a Pannónia Pálinkakultúra Egyesület képviseletében szólt a törvényes házi pálinkafőzésről, illetve ismertette az egyesület versenyeken elért eredményeit.
A műhelykonferencia a Pálinkás emlékek című kiállítás megtekintésével zárult.
