Jó reggelt, Zala vármegye!

Fekete István nagyon sokat tett azért, hogy a gólyákkal szemben már igencsak fiatalon pozitív attitűd alakult ki bennem. Kele című művében ugyanis olyan érzékletesen írt arról a gondosságról, ahogyan a sérült szárnyú, az Afrikába költöző társaitól elszakadni kényszerült, kiszolgáltatott, s ezért a külvilág rezdüléseit gyanakvóan szemlélő madárhoz viszonyult az ember, hogy több alkalommal is elolvastam a regényt. Még azzal a gondolattal is eljátszadoztam, mit tennék, ha a házunk előtti villanyoszlopon fészkelő madarat – ne adj Isten! – valami baj érné. Ősszel aztán mindig szomorúan vettem tudomásul távozásukat, tavasszal pedig vártam, hogy visszatérjenek, s újra a házunk közelében találják meg az otthonukat.