Idén is fáklyás városi keresztútra várták a híveket Keszthelyen

A keszthelyi keresztúthoz számos zalai település hívő közössége s akárcsak tavaly, Zichy Emőke, a város református lelkipásztora is csatlakozott, a stációknál pedig más-más csoport és intézmény képviselői olvasták fel az elmélkedéseket. Mintegy ezren vettek részt az elmélyült, hitbéli menetben, imádságos lélekkel készülve a Megváltó kereszthalála és feltámadása emlékének szentelt három napra, s a kereszténység legnagyobb ünnepére. 

Dr. Udvardy György a szentmise elején emlékeztetett: a résztvevőket Krisztus keresztje gyűjtötte egybe, „amit nem szégyellünk, sőt, tudjuk, meghatározza azt, kik vagyunk, mert abból a keresztből élet fakad”. Jézus ezt kínálja fel nekünk: az örök, soha el nem múló létezést, tette hozzá, felajánlva ezt az alkalmat a szívekben megfogalmazódó szándékokért, a küzdelmekért, keresztekért, beteg hozzátartozókért s szenvedőkért. 

A veszprémi érsek szentbeszédében felidézte, az ószövetségi olvasmányban s az evangéliumban is hallhatták a hívek: az ember vitatkozik Istennel, azzal, aki „megteremti, utat mutat neki, élettel ajándékozza meg és szeretni tanítja”. Mert nem hisz benne s neki; ami a ma élőkkel is előfordul, mert nem azt teszik, amit ő tanít, kér, s amire azt mondja: ez a szeretet, amely az örök életre vezet – írta le a jelenséget dr. Udvardy György.

– Jézus keresztje feltárja előttünk, mit jelent jól szeretni. Láthatjuk, Isten atyaként törődik velünk, irgalmas felénk, s ez a mi bizalmunk, szeretetünk alapja, Krisztus pedig tanításával, keresztjével, halálával és feltámadásával egyértelművé teszi ezt. Megmutatja számunkra: Isten úgy szeret minket, hogy egyszülött fiát adja oda értünk – tanított a főpásztor, hozzátéve, ez a kereszt arra is tanít, hogy a szeretet teljes odaadást kíván, mert „szeretni nem lehet kicsit, időlegesen, valamennyire, valamiért, érdekből; szeretni csak teljes lényemből tudok, hasonlatosan ahhoz, ahogyan Jézus feláldozta az életét”.

Dr. Udvardy György azt mondta, Krisztus mindent odaadott, mert bízott az Atyában: nincs semmi, amire ne tanított volna meg, amit visszatartott magának vagy eltitkolt volna.

– Meg kellene tanulnunk, hogy a szeretet nem méricskél, csak nagylelkű, túlzó tud lenni, és képes lelkesedni, küzdeni. Krisztus keresztje az életünket jelenti, és arra tanít, a szeretet nem visszavonható, hanem teljes és örök. S mi is vágyunk erre – fogalmazott a főpásztor, aki arról is beszélt, a keresztúttal azt is kifejezték: minden ember csak Krisztustól tud tanulni, s általa megerősödve képes járni élete útját.