Szép Szidónia és Nyalka Benő lagzija - farsangi néphagyomány Zalában

Rönkhúzás Budafán, avagy szép Szidónia és a nyalka Benő lagzija: „A fogat előállt. Földig érő rózsaszín selyemben, brokátban topognak a koszorúslányok, melléjük fekete ünneplős fiúkat fognak hámba. Fura egy hintót kell húzniuk! A kocsi nem más, mint egy vaskos, hosszú fatörzs, amelyet négy kerékre fektettek, a rönk tetején, lábát lógázva, menyasszonyi fehérben kuksok a szép Szidónia, mellette megilletődötten nyalka Benő kuporog. Rengeteg nép csodálkozik az igencsak mókás fogat előtt, mindenki látni akarja a nagy eseményt. Ma ugyanis nem mindennapi lagzi van Budafán! De halljuk csak. Kunkori szélű mexikói kalapjában feláll a kocsi tetejére a kisbíró, belevág dobjába, aztán gyűrött dossziét tart az orra elé. – Hirdetmény! – süvölti a fiú, napszemüvegén sárgán táncot jár a február végi napfény. A nép meg se pisszen. Hamarosan megtudjuk, miről van szó. Budafán újévtől ez idáig nem volt esküvő. Ez pedig szégyen! Nem marad más hátra, minthogy a pártában maradt leányok, s a nősülésről lecsúszott ifjak farsang utolsó vasárnapján szégyenfát húzzanak végig a falun. Mert, ha nem volt igazi esküvő, legyen helyette műlagzi. Ezen ne múljon!” (részlet a Zalai Hírlap, 1976. február 24-ei tudósításából)

„A tréfás lakodalmas menettel, a rönkhúzással régi őrségi néphagyományt őriznek a zalalövői fiatalok. Tegnap délután „búcsúztatták” a farsangot a színes, látványos népszokás felidézésével, melyre ezúttal ritkán tapasztalható nagy tömeg volt kíváncsi. A maskarába, díszes lakodalmas ruhába és népviseletbe öltözött násznép gyalog, szekéren, hintón, lóháton indult a menyasszonyért, akit a vőlegénnyel együtt egy jókora rönkre ültettek, s a koszorúslányok és vőfélyek közösen húzták őket végig a nagyközség fő utcáján. Ezzel azokat a lányokat és fiúkat csúfolták ki, akik a farsangkor nem tudtak férjhez menni, megnősülni. Volt is hallgatnivalójuk a pártában maradt lányoknak, s az agglegényeknek: a játékmester-kisbíró pellengérre állította őket, mint ahogy „kifecsegte” az elmúlt év helyi huncutságait, furcsa történeteit is.” (részlet a Zalai Hírlap, 1988. február 15-ei tudósításából)