Rejtélyek, sorsok, múmiák... A kriptában 265 koporsót és bennük mumifikálódott emberi maradványokat találtak

2024.02.15. 17:28

Múmiák érkeztek a zalaegerszegi Mindszentyneumba, szeptember közepéig maradnak

A váci Fehérek templomának 1994-ben kezdett feltárásakor előkerült leleteket mutatja be a Rejtélyek, sorsok, múmiák című kiállítás.

Arany Gábor

Bernert Zsolt főigazgató és helyettese, Buzár Ágota elhelyezik az üvegkoporsóban Martinezné Damiani Terézia Anna (1741-1766) múmiáját a Rejtélyek, sorsok, múmiák című kiállításon a Mindszentyneumban

Fotó: Pezzetta Umberto

Történt, hogy a munkások a templomban rábukkantak az elfalazott ajtóval elrejtett lejáratra, ami a templomtorony alatti nagy, boltozatos kriptába vezetett. A helyiségben 265 díszes koporsó volt, bennük csontok helyett jó állapotban megmaradt, természetes úton mumifikálódott, halotti ruhába öltöztetett emberi maradványok pihentek. Az 1700-as évekből származó leletek feltárását a Váci Egyházmegye engedélyével a helyi Tragor Ignác Múzeum munkatársai végezték, köztük Zomborka Márta muzeológus, aki a megnyitó előtt érdeklődésünkre arról is szólt, nemcsak egyházi személyek nyughelye volt a kripta, amit 100 évnél hosszabb ideig használták. A halottak többségnek ismert a neve, ami a levéltári kutatások előtt nyitott utat. Ily módon az elhunytakról, életükről, családi körülményeikről részletes információkhoz jutottak. A leletegyüttesből kilenc múmiát és számos tárgyat a Magyar Természettudományi Múzeummal közös vándorkiállításon mutatják be a Mindszentyneumban szeptember 15-ig.

Kimutatták a tüdőbaj kórokozójának a DNS-ét

A váci leletegyüttes tudományos vizsgálata antropológus, néprajzos, radiológus, patológus, bőrgyógyász, mikrobiológus szakemberek közreműködésével, a kegyeleti szempontok messzemenő figyelembevételével történt. A Rejtélyek, sorsok, múmiák című tárlaton a látogató például azt is megtudhatja, hogy az antropológiai vizsgálatok kimutatták a tüdőbajt, a személyek 69,8 százalékánál találták meg a tbc kórokozójának DNS-ét. Ez nem jelenti, hogy ők mind tbc-ben haltak meg. Közülük sokan megfertőződtek, de többek szervezete leküzdötte ezt, és más betegség vagy baleset következtében haltak meg. Erre utal, hogy az eltemetettek átlagos életkora meghaladta a 60 esztendőt. Ami bizonyos, hogy 132 szervezete már találkozott a rettegett kórral.

A kriptát 1731 - 1841 között használták temetkezésre a váciak. A mumifikálódottak között egyházi személy, kereskedő, lovassági ezredes, nemesi testőrségi főtiszt és számos polgári tisztségviselő is volt, 166 embert sikerült azonosítani a koporsókra festett nevek és évszámok segítségével. Az elhunytak ma már nem fertőznek, mert a múzeumba szállítást követően nagy energiájú röntgensugárzással az esetleg még ártani képes kórokozókat elpusztították.

A halotti rítus tárgyait a Tragor Ignác Múzeum őrzi, az emberi maradványokat pedig a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára gondozza.

A leletegyüttes segít betekinteni egy kisváros akkori életébe, mondta Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója. Emellett segít összevetni a 18. században élt emberek körülményeit a maiakkal, hiszen itt megtestesült a múlt. Különlegességét pedig az adja, hogy ezek a múmiák nagyon részletes információkkal szolgálnak kutatók számra, és erre nagyon kevés példa van a világon.

Újszülött és 95 éves is volt  a halottak között

A kriptába temetettek között 119 férfi és 107 nő volt, 38 esetben a nem tisztázatlan maradt. A legfiatalabbak újszülöttek, a legidősebb  személy pedig 95 esztendős korában hunyt el. A halotti anyakönyvek és a koporsókon lévő adatok alapján készített demográfiai értékelés szerint a férfiak születéskor várható élettartama 44,6, a nőké 38,8 évre tehető. Aki megérte a 20. életévét, még további 33-34 évre számíthatott.

A múmiák különlegességét a az adja, hogy holttestek az esetek túlnyomó többségében lebomlanak, azonban véletlen körülmények vagy szándékos emberi beavatkozás nagyon ritkán megakadályozhatja azt. A természetes mumifikálódás a fizikai körülmények szerencsés összejátszásának a következménye. A tartós hideg vagy meleg, a szárazság vagy a jég állítja meg a holttestek bomlását. A mérsékelt égövön a mumifikálódás folyamatában nem a levegő hőmérséklete a döntő. Sokkal fontosabb tényező az állandó légmozgás. A jól szellőző kripták, földalatti járatok, beomlott épületek laza, jól szellőző törmeléke kedvező körülményeket teremt a természetes mumifikálódáshoz. Ez jellemezte a templom alatti kriptát is, amit 1729–1731 között építették, majd miután megtelt, a lejáratot befalazták, és lassanként a kripta létezése is homályba veszett.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában