Formabontó alkotói szabadság évtizedek óta

Még február 28-ig látogatóható ef. Zámbó István Munkácsy-díjas képzőművész, érdemes művész tárlata Zalaegerszegen, a Gönczi Galériában. A válogatás amolyan improvizáció, ízelítő munkásságának korszakaiból, ezért a Kis életmű cím. A festészet, a zene és a performansz más-más dimenziókat nyit számára. Ha kifárad az egyik műfajban, akkor a fáradtságot és feszültséget a másikban piheni ki, saját bevallása szerint.

Mozsár Eszter

ef. Zámbó István a zalaegerszegi kiállításmegnyitón a Gönczi Galériában a legújabb, újragondolt alkotások előtt

Fotó: Pezzetta Umberto

ef. Zámbó István szabadon alkot és szabadon jár át a műfajok között

Átjár a műfajok között ef. Zámbó István, a film, a zene, a festés párhuzamosan zajlik életében. Mindig lerázta magáról a konvenciókat, a megkötéseket, egyetlen út járható számára, mégpedig a gondolat és a kifejezés szabadsága. Pimaszul vágja képünkbe az általa vagy sokak által vélt igazságot, az erotika sem pornográf vagy fülledt, csupán valós. Ki tudja, miért szerelmes a telefon, és hogy a síelő hóemberek mitől vidámak, ezt bízzuk a nézőkre. Legújabb alkotásain régi műveket gondol újra, öltöztet új köntösbe, ahogy a kiállítás megnyitóján is szóba került.

Az autodidakta képzőművész, ef. Zámbó István Magyarország egyik leghíresebb művészeti társaságának, a Vajda Lajos Stúdiónak egyik alapítója, 1980 óta az A. E. Bizottság alternatív rock együttes tagja, majd az ef Zámbó Happy Dead Band vezetője. Művei magán és közgyűjteményekben található világszerte, köztük a Magyar Nemzeti Galériában, a német Ludwig gyűjteményben, a svéd Vasteros Konst Halle-ban, a Nünberg Stadt Muzeum-ban, a Szentendrei Ferenczi Múzeumban, a Székesfehérvár István Király Múzeumban. 2000-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze lett, 2010-ben Munkácsy-díjat kapott.

– Mindig szabadon alkottam, bár a kor haladtával nálam is megjelent egyfajta öncenzúra. Régen nem kellett saját magunkat zsűrizni. Szeretek társaságban lenni, másokkal együtt alkotni, csoportban gondolkodni. Soha nem foglalkoztunk politikával, főleg fiatalon. Később ismerkedtünk meg a hatalom működésének tragikus szürrealizmusával, ebből akadt némi összeütközés. Ha újra kéne kezdenem, ugyanúgy csinálnám. A bátor naiv fiatal kor átalakul egy bölcsebb, az öregkor nyugodtabb megítélésével. Jellemző rám, hogy úszom az árral. Azzal foglalkozom, ami éppen megihlet. Megtehetem, mivel nem kell senkinek megfelelnem, nem üldöz a tatár, egyszóval nagyon jól elszórakoztatom magam. Ha nem kellene vagy nem tetszene senkinek, akkor is csinálnám, mert önző módon nagyon élvezem mindezt. Például a legújabb, Vincze László által szponzorált merített papírképeimen a régi rajzaimat nagyítom fel, rajzolom át, ez legalább harminc évet ölel fel. Olyan érzés, mintha harminc évvel ezelőtt kezdtem volna és most fejezem be a képeket – avat be ef. Zámbó István a munkafolyamatba.

ef. Zámbó István Szívszorító című festménye a Gönczi Galéria kiállításán
Fotó: Pezzetta Umberto

Világhír fél évszázad alatt

A formabontó alkotó műfaji megkötöttségek nélkül dolgozik. A dada, a szürrealizmus mellett a Vajda Lajostól eredeztethető szentendrei festészeti hagyomány, valamint a szerb ikonfestészet is inspirálta művészetét. Festményein és szobrain megjelenő egyedi motívumkészlete (két lábon járó szív, vörös körmű ujj, pöttyös labda, fejsze, kalapács, szemek és kígyók) és következetes szimbólumrendszere végtelen értelmezési lehetőséget kínál a befogadónak.

Ef Zámbó Istvánról további információ megtekinthető ITT.