„Ünnep van ma, fényes ünnep” – betlehemező

A fotók mellé az egyik legismertebb karácsonyi népszokást elevenítjük fel, a betlehemezést, melyet az egész ország területén ismertek és régebben nem csak falvakban, de városokban is játszották. „A betlehemet általában 16-18 éves fiúk, legények adták elő, csupán a matyóknál jártak leányok, és a templom formájú betlehemet, melyet belülről istállónak rendeztek be, itt egy idősebb asszony hordozta. A szereplők közül elöl jár a kengyelfutó, aki az erdélyi Tordán ilyen versekkel kér bebocsátást: Dicsértessék a Jézus Krisztus/Ünnep van ma, fényes ünnep/A keresztények között,/Bár a természet temploma/Néma gyászba öltözött./Elénekelték már régen/A betlehemi pásztorok/Hogy eljön az üdvözítő,/Ki segíti a népet./Tisztelt urak, jó gazdák!/Társaim kinn vannak!/Mit felel rá a jó gazda:/Bebocsátja házába? Az igenlő válaszra sorba bejönnek a résztvevők. A betlehemi templomot két angyal hozza, őket követi Heródes király, József, az apa, két-három pásztor, akik templom elé feküsznek ébredezni, és tájanként váltakozó tartalmú énekbe kezdenek. (…) Az ilyen beköszöntő után általában Jézus születésének rövid leírása következik, majd József elmondja, miként próbált eredménytelenül szállást szerezni, majd a pásztorok hódolnak a kis Jézus előtt. Ezek után következik a komikum, a pásztorok tréfás viselkedése, kocolódása, s miután megtörtént a megvendégelés, a betlehemezők együtt éneklik: Nosza, nosza, jó gazda,/Bocsáss minket utunkra,/Házadra, magadra,/Szálljon Isten áldása!” (Forrás: Balassa-Ortutay: Magyar néprajz