A diabétesz nem akadály, de odafigyelést igényel

- Minden 1998 őszén kezdődött, ekkor vagyis 10 éves diagnosztizálták nálam az 1-es típusú, inzulinos kezelést jelentő diabéteszt - mesélte. - A szervezetem tüneteket produkált, nagyon sok folyadékot fogyasztottam, sokat ettem, de csak fogytam, száradt a bőröm, és egy seb a nyakamon nem akart begyógyulni. A kórházi kezelést követően meg kellett tanulnom inzulint szúrni, persze nem csak nekem, de a szüleimnek is. Egyfajta sokként szembesültünk azzal, hogy az életünket gyökeresen megváltoztatja majd ez a betegség. Kikerülve a kórházból meg kellett szoknom a napi rutint: a cukorérték méréseket és az étkezések előtti inzulin beadását. Teljesen új szisztémára álltunk át, megtanultam az ételek szénhidráttartalmát, annak számolását. Eleinte nehéz volt, de anyukám külön főzött diétás menüt. Időközben rájöttem, hogy sok mindent ugyanúgy fogyaszthatok mértékkel, és a szénhidrátok számolásával. Nyilván az idő múlásával más lett az életvitelem, most már másképp alakulnak az étkezések is.

Hozzátette: a cukorbetegség egy állapot, amivel meg kell tanulni együtt élni és amennyire lehet megfelelően kezelni, ettől még élhet ugyanolyan, normális életet, mint bárki más csak nagyobb odafigyeléssel. Az utóbbi három évben van egy segítségem, egy szenzor került a hasamba, ami folyamatosan mutatja egy monitoron keresztül a cukorértéket, ami szövetből méri a cukrot. Tehát nem kell mindig ujjat szúrni a cukorméréshez. Valamint a beállított cukorértéket elérve alacsonyabb vagy magasabb értéknél már időben figyelmeztet, jelez, hogy figyeljen. Egy cukorbetegnek fontos a mozgás, mert ezáltal cirkulál a szervezetben megfelelően az elfogyasztott szénhidrát és a beadott inzulin is.

- A sport mindig is része volt az életemnek - folytatta. - A fitneszt, aerobikot és az akrobatikus tornát is kipróbáltam, majd hét éven keresztül a hastánc jelentett mindent. Ezután elkezdtem gyakrabban edzőterembe járni és erőnléti edzéseket végezni. Voltak olyan szakaszai az életemnek amikor kicsit kevesebbet, volt amikor többet tréningeztem, de a mozgás és a sport szeretete hajtott előre. És ezt a sporttevékenységet az utóbbi két évben még gyakrabban és nagyobb alázattal végzem. A testvérem Virovecz Lilla is időközben személyi edző lett, így ő is sokat segít a sportban, a gyakorlatokban, valamint az étkezéssel kapcsolatban is hasznos tanácsokkal lát el.

Virovecz Anita kivételes életvitelét elnézve arra senki sem számított, hogy cukrász lesz.

- Közel tíz éve kiköltöztem Ausztriába, Tirolba és napi 8-9 óra munka végeztével a szabad délutánjaimon gyakran hobbiból sütögettem - mesélt tovább. - Eleinte egyszerűbb sütiket, valamint magamra odafigyelve főként cukormenteseket készítettem. Annyira megszerettem ezt a fajta szabadidős tevékenységemet, hogy valósággal a szenvedélyemmé vált, kikapcsolt és ellazított. Kísérletezgettem, tészták, krémek, dekorálás, ízek és elkezdtem a mentes étkezést, az ilyenfajta sütik készítését. Tehát már nemcsak cukormentesek voltak a sütik, hanem sok esetben glutén, laktózmentesek, idővel pedig tojást is mellőztem. Küldetéstudatommá vált, hogy az ételallergiával élő embereknek szeretnék segíteni. A családom és az ismerősök támogatása mellett beiratkoztam egy cukrász képzésre, amit sikeresen elvégeztem. A tortakészítés lett a szenvedélyem, fejleszthetem a mentes vonalat, mert mindig kihívás úgy sütit készíteni, hogy mindenmentesként szép is és egyben ízletes is legyen. A diabétesz soha nem tartott vissza, hiszen az étkezéseimet állandó kontroll alatt tartom.

Szerinte megfelelő odafigyeléssel, alázattal és akaraterővel diabéteszesként is teljes értékű életet élhetnek a sorstársak is. Szükséges az egészséges napi mozgás, egy pillanatra sem szabad feladni és akkor a nagy álmok is beteljesülhetnek.